Mesketének megvannak az
első szavai a pá-pá, a kukk!, amit kukucskálásnál használ, a ba-ba, ami a banán és a ga-ga-GA! Ez utóbbit eleinte a
galambokra használta, de most már így hívja fel a figyelmünket minden térd
alattig növő és mozgó lényre. Aztán a sok használat során ez úgy módosult, hogy
az igazán izgalmas dolgoknál egyszer csak felkiált, hogy GYA-GYA – de így, nagybetűvel, és veszettül mutogat. Azért meg kell
jegyeznem, hogy nem a konkrét beszéd jelenti még a fő kommunikációs
csatornáját. Mostanára viszont tökélyre fejlesztette a sikítást, az igazi
közlendőjét ilyen formán adja tudtunkra. Ráadásul teljesen máshogy sikít, ha
véletlenül egy méternél távolabb kerülök tőle, vagy ha például Borka elvesz
tőle valamit. Ez utóbbi nagyon jellegzetes, velőt rázó és már látatlanban is
tudom, ha erről van szó. Ráadásul mostanság elég gyakori, mert Bori felvette
azt a rém idegesítő szokást, hogy ha valamire ugyan hetek óta rá sem nézett, de
most Emese megérinti, akkor ő hirtelen ráeszmél, hogy neki pont az kell, csak
és kizárólag és most, de azonnal.
De
hogy jót is meséljek, a hétvégét Miskolctapolcán töltöttük, egy kirándulós,
fürdőzős program keretében. Bori egész bátor volt, ugyanis karúszóban, aljjal
rendelkező, babáknak készült úszógumiban már egyedül is fürdött olyan részeken
ahol leért a lába. És ha nem is lett a kedvence, de becsületére legyen mondva,
hogy a barlangfürdőben is körbejött velünk, megmerítkezett, mindent megnézett,
majd udvariasan közölte (Ki akajok menni!),
hogy ennyi elég volt, és többet nem lehetett visszavontatni. Emese írtóra
élvezte a vizet, labdákat hajkurászott és ha hassal felfektettük a vízfelszínre,
szabályos mellúszás lábtempót rúgkapált. A kirándulásokon viszont Borka volt
nagyon lelkes, rengeteget gyalogolt, Lilafürednél természetesen kisvonatozott
és evett szemes halat (a sok halfilé és halrudacska után szemeshalnak titulálta
az egyben sült pisztrángot). Bobozott is, ugyanis én nagyon szerettem volna
kipróbálni és hosszas titkos győzködés után sikerült rávenni, hogy ő akarjon én
meg nagyvonalúan mehessek vele egy kört. Aztán annyira tetszett neki, hogy a
végén, még az apjával is repetázott, akinek amúgy esze ágában sem lett volna
bobozni. És még rengeteg sütit is evett, fogott békát, lógott a nagyszülőkön,
tíz másodpercenként megkérdezte, hogy miért?,
és miért? …
GySzR:
…Bori kedvenc szava mostanában a miért. Így perceken keresztül tudja szőni a dialógust, ugyanis
minden válaszom után megkérdezi, hogy miért?
Nekem meg eltökélt szándékom, hogy minden kérdésére értékelhető választ adok,
ezért meglehetősen strapás mostanában az életem. Néha ráadásul igencsak feladja
a leckét és nem is vagyunk mindig azonos hullámhosszon:
-
Anya, elvisszük sétálni a lukat? – ugyan fogalmam sincs, milyen lyukra gondol, de
lyukra tuti nem lesz szükségünk.
-
Nem, nem
visszük el a lukat.
-
Milyen lukat?
-
???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése