46.-139. hét

Emesém megtáltosodott. Vezetgetve lépeget és irtózatosan koncentrálva akár egy lépést is megtesz kapaszkodás nélkül, ha egyik fix pontról átmegy a másikra. Minden segítség nélkül feláll a szőnyeg közepén, hatalmas terpeszben egyensúlyoz és vigyorogva bizgerál valamit a magaslati levegőn. Mindez annyira izgalmas, hogy aludni már nem is igazán szeretne, vége annak a szép világnak, hogy míg Borka játszóterezik ő horpaszt a babakocsiban. Követeli, hogy kivegyem, nehogy lemaradjon valamiről. Egyszer pedig elkövettem azt a hibát, hogy míg Borit fel kellett emelnem valamire a játszótéren, őt letettem a homokba. Perceken keresztül teljesen elmélyülten markolászta és folyatta az kukac ujjai között a szemeket és azóta mind a 8 kilóját odateszi, ha csak egy pillanatra is meg merészelem fosztani ettől az élménytől. Viszonylag nehezen dolgozom fel a tényt, hogy koszos lesz, ezért átmeneti megoldásként kosz- és vízálló, impregnált cuccba öltöztetem tetőtől-talpig, és fertőtlenítős törölgetővel törölgetem a kezeit, mielőtt a szájába tömné őket. Az előbbit már kezdem kicsit bajosnak érezni a 25 fokban, amikor minden gyerek rövidujjúban flangál körülöttünk, de egyelőre kitartok. Az utóbbit viszont feladtam, miután egy-egy másodpercre levettem a kisasszonyról a szemem, aki a védelmi rést kihasználta, így minden igyekezetem ellenére kénytelen voltam a saját irtó mocskos kezemmel az uvulájáig benyúlni a szájába, hogy kikaparjak pár kicsit sem steril kavicsot. A harmadik esetnél úgy döntöttem, szélmalomharcot vívok ezzel a kéztörölgetéssel, és amúgy is kell az antigén bevitel (egyébként is, megharapott).

GySzR:

Borkánál az esti szeánsz utolsó felvonása, hogy ő lefekszik az ágyába, én meg lefekszem mellé a földre és megbeszéljük mi történt aznap és ha még kéri, elmesélem a Piroskát, aztán eléneklem a Bóbitát, majd kijövök és kopogok a falon. A dolog legtöbbször ott hibádzik, hogy már a Piroska alatt elalszom. De ráadásul úgy, hogy valószínűleg elkezdek álmodni és amikor felriadok azon kapom magam, hogy valami marha nagy baromságot beszélek. Néha, mintha mi sem történt volna próbálom beleszőni a mesébe, hátha még érdekesebb az új verzió, néha viszont teszek egy pontot és folytatom tovább az eredetit. Minap tényleg kínlódás volt már a mese és össze-vissza beszéltem, mire Bori megszánt, felemelte a fejét és azt mondta:

-         Anya, itt a fuss el végre!

-         Igen Bori, tényleg, itt a vége, fuss el véle!