Végre
megvalósítottuk azt a régóta dédelgetett tervet, hogy Emesét kitaszítjuk a
szülői hálóból és átpateroljuk Borkához a gyerekszobába. Szerencsésen minden
befért, egyedül az eredendően szoptatós, majd mesélős fotelnek szánt
ülőalkalmatosságot kellett kitenni, ami már csak azért sem nagy veszteség, mert
az említett két dologra használtuk a legkevésbé, viszont ezen keresztül mászott
fel Borka az ablakpárkányra. Így viszont megkapta a beígért babaágyat, amivel
tényleg legalább tíz percet játszott is.
Az
esti altatás eddig sem volt egy könnyű dolog nálunk, de az új felállás csak
rontott rajta. Meske hozza a formáját és tombol, Bori meg úgy viselkedik, mint
egy kiégett felügyelőtanár a nyári gyerektáborban:
- Emese, csend legyen! Most szólok utoljára,
tessék most már aludni! Tedd le a fejed! Alvás legyen! – gondolom, ezt
hallja délutánonként az oviban. Bár be kell látni, Emese tényleg nem hagyja a
nővérét aludni, és nem csak az esték alatt, hanem az éjszakai ébredésekkel sem.
Szegény Borikám elég nyúzott mostanában és végül oda jutott, hogy már nem bírja
ki ébren a két és fél órás csendespihenőt az oviban és a dadus néni legnagyobb
megelégedésére ő is elalszik. Így viszont kellő energiával bír ahhoz, hogy
szóval tartsa Emesét, ha viszont ő már végre kidőlne kilenc körül, így tényleg
10-ig tart az altatás, vagyis addigra én már biztos elalszom. A legjobb pedig
az az egészben, hogy Mesi nem hagyja magát kizökkenteni a késői elalvással,
mert hatkor így is felkel és ha nem rohanok át elég fürgén, akkor Borka is. Így
aztán eljutottunk oda, hogy ismét feladtam egy elvemet és bizony oda jutottunk,
hogy ilyenkor hajnalban Bogyó és Babócát néznek. Ők rém elégedettek, engem meg
a lelkiismeretem sem tud elrettenteni még egy kis alvástól.
GySzR:
És ha már az
elveknél tartunk, még egyet megszegtem hirtelen felindulásomban. Egy két órás
maratoni és továbbra is esélytelennek tűnő altatásnál ugyanis kicsúszott a
számon az a kijelentés, hogy aki hamarabb elalszik, kap egy csokit. A lányoknak
az álom legkisebb szikrája is azonnal kiugrott a szeméből. Borka közölte, hogy
ő már alszik is és kéri a csokiját, Emese meg ezt követően vagy negyed órát
hisztizett ugrálva az ágyban, hogy
- Kéjek csokit! Anya! Kéjek csokit!
Szóval
vannak elvek, amelyeket némi botlás után mégis csak fent fogunk tartani…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése