Megadtam
magam, nem állok ellen tovább az árnak és azt hiszem tetőzött családunkban az
Elza-mánia. A lányok minden hétvége reggel megnézik a Jégvarázst, már kívülről
tudják, előre nevetnek a vicceket és éneklik a dalrészleteket. Csak akkor indul
igazán jól a nap, ha az Elzás ruha alá Jégvarázsos bugyit és Elza mintás
harisnyát tudnak venni és Bori minden este alaposan megfésülgeti az Elzáit.
Kedvenc szerepjátékuk, hogy Elzává és Annává válnak, jeget varázsolnak és megmentik
egymást. Jégvarázsos színezőt kell nyomtatnom és Jégvarázsos társast is
rengeteget játszunk. Borkának persze Jégvarázsos memória kártyája is van, ami
végképp a halálom, ha semmi másra nem figyelek, akkor sincs sok esélyem, mert
számomra minden kártya egyforma: Elza és Anna van rajta esetleg már sorrendben.
Már biztos tudjátok, hogy milyen mintája van Bori kedvenc poharának és melyik
az a nadrág, amire Emese nagyon vigyáz, hogy ha rajta van, ne pisiljen be.
Szóval elárasztott minket a Jégvarázs kultusz, ami nem nehéz, mert szerintem
nincs olyan gyerekeknek való használati tárgy a világon, amit nem lehetne
Jégvarázsos kiadásban kapni. Persze tudom én, hogy ki fogják nőni, új mánia jön
majd, hiszen amúgy nem lehetne új témájú társast és poharat venni. Én meg csak
reménykedem, hogy nem a Monster High lesz…
GySzM:
Úgy döntöttem,
hogy már elég nagyok a lányaim ahhoz, hogy egyedül boldoguljanak a nagyvilágot
jelentő lakásban és teljes magányban, a nyilvánosság kizárásával tölthessek el
néha pár percet a mellékhelységben. Emese különösen nehezményezi, hogy ilyen
drasztikusan kizártam az életemből, ezért ilyenkor kopogtat és az ajtó előtt
állva teljes átéléssel énekli, hogy
- Csak egy pici hó kell és még egy jó
barát…
(https://www.youtube.com/watch?v=_l58tS1IKb4
– csak ha esetleg a ti napjaitok nem a Jégvarázs jegyében telne)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése