189.-283. hét

Bori lógó orrát látva gyanútlanul beletúrtam a kabátzsebébe és meglepődve tapasztaltam, hogy egy gyermekökölnyi kő van benne több nélkülözhetetlen kincs társaságában. Ekkor született az elhatározás, hogy leltárt készítek a két kabátzseb tartalmáról, itt az eredménye, íme:

·         a már említett gyönyörű kő

·         egy meglepően kicsire összehajtogatott 16 oldalas Rossmann katalógus

·         egy félbetört piros zsírkréta

·         egy karkötő

·         egy százas

·         két taknyos és két tiszta zsebkendő (az utóbbi az én lelkemen szárad)

·         egy kidekorált gyógyszertári blokk

·         egy szappan termékminta lyukacsosra szurkálva

·         két csitt-csatt

·         egy halom fogmosós jutalom matrica

·         egy számomra ismeretlen márkájú rágógumi

·         a Magyar Állami Operaház szórólapja a gyerekprogramokról

·         egy kártya azzal a felirattal, hogy „keep calm and eat a banana”

·         két szaloncukor és 4 cukorka papír (ebből egyet vállalok, a többi ismeretlen eredetű)

·         további öt beazonosíthatatlan papírfecni

·         egy összegyűrt falevél

·         négy kavics (állítólag különlegesen szépek) és két botocska

·         egy ép és három miszlikre tört fogpiszkáló

·         némi szalma töret

·         kb. öt deka dió durvára vágva

·         és még kb. fél maroknyi beazonosíthatatlan törmelék, amiről igazándiból nem is szeretném tudni, hogy micsoda…

Igazi túlélőfelszerelés, amit én szőrösszívű felnőtt kegyetlenül kiselejteztem.

GySzR:

Emese teljesen meg van zavarodva és rendre megkérdezi, hogy milyen évszak van. És következetesen kitartok azon állításom mellett, hogy tél.

- De Anya! Nincs hó! Ez nem tél! Nem érted? – magyarázza minden alkalommal egyre dühösebben. De így a nagy havazás után végre megnyugodtak a kedélyek.