Ragyogó
szemekkel kísérve idén is eljött a karácsony. Sok karácsonyi mesét hallgattak a
lányok mostanában, ami után Borka bizalmasan közölte velem, hogy bárki bármit
mond, ő bizony sokkal jobban szeret ajándékot kapni, mint adni. Ennek ellenére
idén először mi is kaptunk gyönyörű rajzokat a lányoktól, de a nagyobb örömet
tényleg a Jézuska hozta ajándék okozta. Borka készlete egy jégvarázsos legóval
gyarapodott, és újabb Elza babával is bővült kis családunk. Természetesen ez is
éneklős, de az igazi zajkeltő mégis Emese lett a sok frissen szerzett
hangszerével. Kapott egy xilofont, amihez én, a hírhedten botfülű a karácsonyt
megelőző napokban éjjelente szolmizálva kottákat gyártottam. Kapott még egy
digi-pingvint is, ami visszaénekel, ha játszik neki a xilofonon. Teljes a
katarzis! És ha még ez sem lenne elég egy kis szintetizátort is hozott a
Jézuska, amit persze zongorának hívunk. Szuper, mert előre rögzített dallamok
is vannak benne, így nulla energiabefektetés mellett is képes órákon keresztül
harsogni. Emeske meg persze imádja.
Idén a karácsonyfa is igen nagy
népszerűségnek örvendett, Mesi ugyanis mindent (de szó szerint mindent)
felaggatott rá, amihez csak tartozott madzag. Így Vízkeresztig egy méter
magasságig extra díszítést kapott, nyakláncokkal, akasztós plüssállatokkal és
maradék szalagokkal. Annyira kreatívak, hogy jövőre jobban bevonom őket az
angyalkodásba, már alig várom!
GySzR:
Emese kapott
egy olyan babát, amelyik beszél, ha megnyomják a hasát. Csodás mondatai vannak,
mint például „én vagyok a legjobb barátod”, „nézd milyen nagyra nőttem!”,
„puszilj meg!”. Amikor ezt az utóbbit Emese meghallotta, teljesen kikelt
magából:
- Dehogy puszillak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése