Mostanra már
szinte hagyománnyá vált, hogy elmegyünk farsangolni Ele-Fülöphöz. A lányok már
nagyon készültek. A legnagyobb meglepetést az jelentette, hogy idén Ele-Fanni
is csatlakozott a társasághoz, rózsaszínt szoknyával, plüssmasnival… A csajok
odavoltak a gyönyörűségtől. Igazi kiskacsák lettek, mostanra egyikőjük sem fél
a víztől, önként és dalolva lemerülnek, ugrálnak, lehet őket dobálni és most
már amiatt kapok frászt, hogy nehezen tudom eldönteni ki mikor merül el
játékból, vagy épp a végkimerülés miatt. Borka egyébként már egész ügyesen
úszik. Nem mondom, hogy le tudna úszni egy hosszt, de félelemérzet nélkül
beugrik a mélyvízbe és teljes magabiztossággal kavirnyol és kapálódzik, míg
végül kievickél a medence széléig. Emese azért óvatosabb duhaj, ha nem ér le a
lába inkább visszakéredzkedik az úszógumijába. Szétázott hajjal, mosónő kézzel,
csatakosan lehet csak órákkal később kivakarni őket a medencéből, akkor is csak
azért, hogy menjünk a játszóházba.
A farsangi bulira mindketten felvették
a hastáncosnő ruhát, de mivel a hőmérséklet és a hangulat sem volt elég forró
ahhoz, hogy csupán 20 dkg flitterben, pucér háttal és lábakkal virítsanak,
kaptak némi aláöltözetet. Így viszont annyira nem tűnt felismerhetőnek a
jelmez, de szerintem így is nagyon csinik voltak.
GySzR:
A városon
belül autózva egy kicsit ráléptem a gázra. Emese egyből felkapta a fejét:
- Autópályán vagyunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése