58.hét

Borka nem kis pogány többé, szombaton ugyanis megkeresztelték. Nagyon méltóságteljesen tűrte a dolgot, azt leszámítva, hogy a templomban eltökélte, hogy márpedig  őt most meg fogom szoptatni és mindent megtett annak érdekében, hogy a ruhám ebben ne jelentsen akadályt. De amúgy szinte meg volt illetődve, sőt mintha tökéletesen tisztában lett volna azzal, hogy ez most róla szól, ő van a középpontban. Igazán aranyos volt, szép ünnep lett, köszönjük mindenkinek, aki eljött!
Mindemellett a héten Borka gondolatai más körül forogtak, ezt bizonyítja az új szava is: motyo. És ha nem jöttetek volna rá azonnal, ez a kis motorja. És hétfő óta különösen nagy becsben van, ugyanis a játszótéren észrevett egy rózsaszín rollert. Nagy őő-őőő-őő-k kíséretében persze egyből odatotyogott, hosszas vizsgálódás után rá is ült. Aztán fokozatosan lehervadt a mosoly az arcáról, mert valahogy túl alacsonynak találta az ülést és iszonyúan kellett nyújtózkodni, hogy elérje a roller kormányát. A tisztesség kedvéért azért ment vele egy kicsit, majd nagy elégedetten átszállt a sajátjára, ami ugyan nem olyan csilli-villi rózsaszín, de legalább ergonomikus. Aztán ahogy figyelt minket, szöget ütött a fejébe, hogy mi sose ülünk fel a nyuszimotorra, hanem a kormányánál fogva visszük ide-oda. Borka meg semmi jóból nem szeretne kimaradni, úgyhogy ma egész nap ő is hasonlóképpen cincálta a kis motort, látszott rajta, hogy majd meg szakad, csetlik-botlik, de igen kitartó.
Szóval, ha kérdeznétek, így vagyunk mostanában.