magunkra, hogy ez nem a "nem!", hanem a pá-pá. Eddig is visszamondott már hangsort, például azt hogy "maci", vagy amikor megkérdeztem tőle, hogy "te tudod, hogy ezt nem szabad, igaz?" - akkor ismételte, hogy "igaz", és amikor sokat mondogattuk neki, hogy galamb, minden kistestű élőlényre lelkesen mutogatott, hogy "ga-ga" és ha bármi szívfájdalma van mindig azt kiabálja, hogy "anya-nya-jajaja", ami persze akár nagyon hízelgő is lehetne, de túl objektív vagyok. Erre most itt az első szava, amit konzekvensen és adekváltan már napok óta használ és integet hozzá. Hát nem hihetetlen? Én meg mindig nagyon örülök és megdicsérem, így már oda fajult a dolog, hogy ha kinyílik egy ajtó integet és azon a cuki csajos hangján csipogja, hogy pa-pa. Szinte már csalódott, ha az ömlengés után esetleg megjegyzem, hogy nem egyedül megy sétálni, hanem én is elkísérem, tehát feleslegesen búcsúzkodik.
Aztán újabb átalakításokat kellett foganatosítani a lakásban. Az egy dolog, hogy minden törékeny tárgy egyre feljebb vándorol, de már a szőnyegeket is fel kellett szedni. A kisasszony ugyanis még mindig nem tud biztosan járni, négykézláb viszont nem olyan jó a kilátás, úgyhogy motorozik. Leszedhetetlenül, a nyuszimotorjával. Legszívesebben az etetőszékébe, a kádba, az ágyba és az ölembe is magával vinné és már sétálni is úgy megyünk. Persze a sebesség még hagy némi kívánnivalót maga után, de vissza fogom én még sírni ezt az állapotot, amikor a lejtőn száguld lefelé és én meg töprenghetek, hogy megáll-e a zebránál. És képzeljétek, írtó népszerű lett Borka (motorja) a játszótéren, majdnem annyira mint a kislány, akinek egy rózsaszín talicskája van. Tegnap egy kisfiú még a traktoros motorját is elcserélte volna a miénkre (persze Bori nem adta), ma meg az egyik kis srác odajött megkérdezni, hogy tényleg a nyuszi fülével kell-e kormányozni (és tényleg). Szóval már ilyen kis korban is így lehet lenyűgözni a pasikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése