57. hét

Most már értem miért nevezik az egy év körüli gyerekeket totyogóknak és miért is jó a pelenka azon kívül, hogy nem pisili össze a szőnyeget. Borka ugyanis egész nap fel-alá mászkál. Kellően széles alapú járással, előredugott pók hassal, oldalra kitartott kezekkel, üdvözült mosollyal és adekvált hanghatásokkal. Az könnyítésnek számít, ha nincs rajta cipő és ha valamit szorongathat a kezében. Körülbelül olyan támaszték neki egy papírfecni vagy egy lehetőleg vasalt ruha a kis praclijában, mint az egyszeri kezdő síelőnek a bot: a szorongatásából bátorságot lehet meríteni. A síelőkkel szemben pedig annyi előnye van még, hogy jó közel van a popsija a földhöz és itt jön képbe a pelenka is, ami sokkal jobban kipárnázza azokat a fokhagyma gerezd fenekeket, mint a síeléshez felvett dupla cicanadrág.
A héten még előtört plusz két fogacska is, így már 12-nél tartunk, no és a haja is nőtt, bár nem eléggé, ugyanis a minap az alábbi beszélgetés zajlott le a játszótéren egy 4 éves forma kislány és közöttem:
- Hogy hívják? - kérdezték Boriról, aki szokásához híven tátott szájjal bámészkodott
- Bori
- Bori??? - kapta a szája elé a kezét a kislány - én azt hittem fiú!
- De szoknya van rajta. - mentegetőztem
- na jó, jó, de nincs haja! - mondta és a helyzet komolyságát átérezve elszaladt, én meg csak álltam...
Na erre varrjatok gombot! Még az a szerencse, hogy Borka nem értette, én meg valahogy majdcsak kiheverem.