44. hét

Eddig Borka öltözködési stílusát a praktikum jellemezte: kényelmes legyen, ne lógjon ki a gyerek dereka és könnyű legyen a pelenka csere. Aztán mióta az utóbbi szempontról már ruhától függetlenül lemondtam ás a kánikulában külön jól jön a szellőző derék, fokozatosan előtört belőlem a lányos anyuka és belevetettük magunkat a baba-divatvilágba. Hamar visszapattantunk. A fejfedőket továbbra sem tűri meg 5 percnél tovább a fején. Egyelőre még nem jöttünk rá, hogy mit tarthatna az új zsebeiben, mert ami annyira pici, hogy belefér, azt nem kapja meg. A csini kis nyári ruhák meg tényleg gyönyörűek és ha egy helyben ülne Bori akkor mindenki elolvadna a látványtól, de ez én lányom, valahogy nem ez a típus. Próbáljatok meg egy térd alatt érő bő szoknyában négykézláb mászni! Eleinte gondoltam praktikus, mert legalább lassabban megy és könnyebben utolérem, de úgy egy óra után dührohamot kapott tőle és megsajnáltam. Visszaöltöztettem praktikusba és várom, hogy megtanuljon járni. Ez amúgy már egyre esélyesebb, bár egyelőre feltétele, hogy rendelkezzen egy mérsékelten mobilis, de mobil támasztékkal. Ez lehet egy szék vagy a babakocsi, de nem lehet a kezünk - lehet, hogy pár hétnyi, napi több óráig tartó görnyedős sétáltatás után visszasírom ezt az állapotot. Majd kiderül, de egyelőre más új kunsztokkal nyűgöz le minket. Integet! De nagyon kis udvariasan, nem vág senki "szavába" megvárja míg befejezzük a pá-pá-zást és ő csak utána kezd kalimpálni a kis praclijával. Ja és két szituációt ismerünk, amikor nem hajlandó rá: ha valaki búcsúzik és az ajtó felé tart, illetve ha meglátja a fényképezőgépet. Úgyhogy kénytelenek vagytok mozgókép nélkül is elhinni nekem.