összetapossák egy szem lányom a "nagyok". Most fordult a kocka. Borka mint egy... (most mindenki készítse elő a fantáziáját!) szóval mint egy kecses tank száguldozik körbe-körbe, akin csak lehet átmászik, mindenkire vigyorog, és természetesen mindenkinek a kezéből kicsupálja a játékot. Illetve mindenkiéből aki hagyja, az ikrekkel ugyanis emberére talált, zsenge koruk ellenére, komoly tapasztalattal bírnak ezen a téren. De a két, fél évnél fiatalabb kisfiú, akik még mint két hátára fordított teknősbéka fekszenek és kapálóznak, esélytelenek vele szembe. Most már ott tartunk, hogy ha Bori arra jár, sírnak utána a fiúk. Mi lesz itt 20 év múlva? Persze azért vannak kivételek, ha ugyanis átjön hozzánk vendégségbe a szomszéd Gergő, aki napra pontosan egy idős Borkával, de már egyedül totyog, akkor a lányom leül, eltátja a száját és körülbelül 10 percig úgy is marad. Aztán amikor feleszmél, hogy ez a betolakodó az ő játékaival játszik és az ő anyukája mosolyog rá, akkor kissé félénken, de azért határozottan a nyomába ered és igyekszik mindent visszaszerezni. Olyan játékot is, amire már hónapok óta rá sem nézett. Megkaparintja és tüntetőleg megrágcsálja, és ha ismét Gergőhöz kerül az eddig érdemtelenül mellőzött kincs, rám néz és félreérthetetlenül azt lehet leolvasni az arcáról, hogy "Anya, te látod ezt? Csinálj már valamit! Ha nem, sikítok!". És aztán tényleg. Ennél már csak akkor sértődöttebb, ha ki is nevetjük. De azért sutyiban, mindig nagyon drukkolok neki! És természetesen kellőképpen kárpótolva van, hiszen egykeként az idő nagy részében körülötte forog a világ. Még akkor is, ha az új hobbijáról készült alábbi felvétel nem is teljesen ezt bizonyítja:Búcsúzóul:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése