45.hét

Az egyik legjobb dolog abban, hogy ha az embernek gyereke van, hogy figyelheti, ahogy fejlődik, napról napra ügyesebb és okosabb. Mostanában rácsodálkoztam, hogy ez a fejlődés nem csak abból áll, hogy elkezd mosolyogni, kúszni-mászni, megtanul pacsit adni, vagy megismerni minket, hanem az ízlése is alakul, változik. Én meg néha csak kapkodom a fejem, hogy ami eddig a kedvenc volt (Éviék-féle tüskés bili-zöld hal), azt most magas ívben hajítja a háta mögé és másnak (Éviék-féle sárga kacsa) örül annyira, hogy még az orrát is ráncolja (azért egy kicsit megnyugodtam). Pár hónapja még úgy kellett egy-egy falat zöldséget belé trükközni és az almát szerette, most meg úgy nyitja a kis száját a cukkinire, hogy egy eminensebb fecskefióka is megirigyelné. Vagy például míg eddig a játszótéren már kifejezetten rosszul érzetem magam, mikor az ötödik gyereknek magyarázza feltűnően hangosan az anyukája, hogy "de látod, hogy most nem tudsz hintázni, mert még mindig foglalt", én meg csak löktem és próbáltam hangosabban énekelni a hinta-palinta kezdetű örökzöldet, mert mindig úgy elkeseredett, ha csak a legkisebb szándékát is látta annak, hogy készülök kivenni. Most meg ha beteszem a hintába, nem szól semmit, nem is hisztizik, csak két perc után apatikusan néz maga elé, és látszik, hogy a kedvemért még egy kicsit elviseli, de azért időpocsékolásnak tartja, ha már egyszer lehet a kavicsokkal is játszani. Igen, az új kedvenc ugyanis a kavics, amit ugyan a gonosz szülei miatt csak sutyiban lehet megkóstolni, de lehet dobálni, pakolni, szorongatni. A fürdés mostantól nem csupán úri hóbort nálunk, hanem eszköz arra, hogy felszínre hozzuk az eredeti bőrszínét. Minden igyekezetünk ellenére még kb. fél kiló kavics itthon is előkerül vetkőztetésnél, egy 10-15 darab még kipotyog a pelenkából és múltkor a teljesen meztelen gyereket megrázva is koppant egy a kövön. De a legjobb változás mostanában, hogy Borka bújós lett, leginkább ébredés után, de bármikor ha leülök hozzá a földre, felcsillan a szeme, a kis pracliját a földhöz csapva gyorsan odacsattog hozzám, a térdembe kapaszkodva föláll és a mellkasomra hajtja a kis kókuszdió fejét. Én meg komolyan mondom, már csak ezért is megéri gyereket szülni...