42.hét

Sok fordulópontot megéltünk. Borka most már úgy szedi a kis lábait négykézláb, hogy kihívás utolérni, és egyértelműen ő pakol gyorsabban szét, mint én össze. Ráadásul eddig, ha nagy ívben dobálta kifelé a kombinéimat a fiókból, közben elégedetten mondogatta, hogy "ta-ta-TA, sőt néha sikongatott is örömében. Mostanában viszont fa arccal odamegy, feltépi a fiókot, kötelességtudóan kihajigálja a cuccokat 1 perc alatt, - semmi élvezet teli rágcsálás, vagy dünnyögés -, majd sarkon fordul és úgy megy tovább, mint aki végre letudott valami kényszerű feladatot. Aztán gondoltam, nehogy már szegénynek úgy kelljen felnőnie, hogy gyerekkorában nem volt ideje játszani, mert egész álló nap fiókokat kellett pakolnia, úgyhogy elkezdetem barikádokat építeni és egész kreatív fiókzárakat alkalmazni. A héten az is bebizonyosodni látszik, hogy nekem több az alvásigényem, mint neki, kitartóan és konzekvensen negyed hatkor kel. Az apja néha arra ébred, hogy áll az ágyában, és néz - nekem általában egy kicsit erősebb inger szükséges, hogy felébredjek, de ne féljetek, Bori, ezt is gond nélkül megoldja. Továbbá a héten azt is megtudtuk, hogy az új kedvence a cseresznye. A magot még nem köpködi, magozva és hámozva kapja. Ilyen sanyarú gyerekkora van.