miért aggódnak amikor felmászik valahova, ha egyszer úgysem esik le... én meg már akkor figyelek, ha Borka álló helyzetben annyira belemerül valaminek a tanulmányozásába, hogy elfelejt kapaszkodni. Hogy miért traktálnak folyton otthon, hogy egyek még, közben én is akkor vagyok a legelégedettebb, ha Bori sokat eszik, sőt a jó hírrel még az apját is felhívom telefonon. Mostanában szerencsére kezdem kiismerni az ízlését. Ha valami piros, vagy van benne zeller, akkor finom és kész, ha pluszban nem valami trutyi, hanem lehet kézbe fogni és harapni, az külön jó pont. És most már arra is rájöttem, hogy az ember legszívesebben a gyerekének vásárol, még a könyvesboltban is, ami esetemben, már tényleg ütős 
bizonyíték.Egyébként Borinak az eheti programra sem lehetett panasza. A hétvégén mint valami női maharadzsa utazott az apja hátán a Mátra lankáin, virágokat tépdeshetett és bogarakat dögönyözhetett, és egy kis nyilvános fürdéssel annyi elismerést söpörhetett be, mint egy jobb primadonna. És akkor még nem is beszéltünk a cseresznye szedésről és a szokásos itthoni szórakoztató időtöltéséről, a pakolásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése