A lányom egy örökmozgó. Egy másodpercig nincs nyugton, folyamatosan valamit pakol, piszkál, borzasztó elszánt arccal kúszik-mászik, egy-egy játék a kezeiben, harmadik a szájában és a negyediket keresi közben, mindig egyre magasabbra tör, a hét elején még csak ült, aztán már térdelt, és most meg ha van mire támaszkodnia feláll. Aztán persze nagyokat koppan, felveszem megvigasztalni, kb. 3 másodpercig még pityereg aztán kihasználja a magaslati pozíciót, hogy feltérképezze mit lehet rosszalkodni. Komolyan mondom, már nézni is fárasztó... és hát semmi kétség, hegymászó lesz, mint ahogy ez a röpke kis videó is bizonyítja:
Ennyi mászkálás után persze nem meglepő, hogy egy grammot sem hízott a héten (nem mintha rendesen lehetne mérni, mert annyit ficánkol, hogy 5 perc alatt nem volt 3 olyan egymást követő másodperc, amit a digitális mérleg elfogadott volna), pedig az evés fronton is nagy előrelépések történtek. Konkrétan először főztem neki olyat, ami nekem nem ízlett (sima vízben főtt krumpli, só nélkül), erre Bori simán megette és még a száját is nyitogatta. Fene se érti ezeket a babákat, főleg hogy az abszolút kedvenc továbbra is a papír. A legújabb hóborja pedig, hogy ráharap a kanálra és huncutul vigyorog, természetesen szorosan zárt szájjal. Az igazán elkötelezetteknek erről is látható itt egy kis film:
És a végére hagytam a legjobbat! Képzeljétek el, pár napja Borka úgy elaludta a haját, hogy egy tincs égnek állt! Bizony, az én lányom haja! Sőt, ha csikizzük egyszerre az összes haja égnek áll és ember legyen a talpán, aki ezt a látványt megállja nevetés nélkül. Erről nincs kép, csak élőben látható, sorszámot nálam lehet kérni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése