30.hét

Mindig próbálom megfigyelni, hogy mikor csinál Bori valamit úgy igazán először, hogy feljegyezhessem az utókornak. Kedves Utókor, ez nem ilyen egyszerű! Sajnálom, de a babáknál nincsenek itt ilyen egyértelmű határok az evés-nem evés vagy a mászás és a mászni akarás között, de annyit azért megjegyeznék, hogy míg hét elején még több répát töröltem le a szája széléről, mint amennyi bent maradt, a hét végén ha meglátta a kanalat vigyorogva nyitotta a száját és le is nyelte az adagot (kivéve, amikor teli szájjal tüsszentett, de szerintem erről egyikünk sem szeretne beszélni). És ugyan egy ágynyi területet ide-oda forgolódva a hét elején is be tudott lakni, de tegnap konkrétan mászott 3 métert a fiókig, kihúzta és elkezdte kicibálni belőle, amit elért. Értem én, hogy már egyre könnyebb lesz nekem, mert leköti magát, a kérdés csupán az, hogy mivel? Általában hosszasan mérlegeli, hogy mi éri meg azt a fáradtságot, hogy nekiinduljon. Minden érdekes, de ami nem játék az nagyon érdekes (azért a játéktervezők helyében ezen elgondolkodnék) és amit nem szabad összenyálazni, az nagyon-nagyon érdekes, az tuti indulásra készteti. Ilyenkor szuszog, liheg, nyög, rúg-kapál, egy kommandóst megszégyenítő módon pakolja a kezeit és végül halad, majd ha célhoz ér, láthatóan nagyon elégedett magával. Ha kellően közel van, akkor a kockákból épített toronyhoz is elmászik és ledönti, szinte kényszeresen és ilyenkor nagyon szemrehányóan néz rám, hogy már megint dolgoztatom. Előszeretettel szedi össze továbbá a szöszöket a szőnyegről (kedves fricska ez nekem, aki nem rég szembesültem azzal, hogy egy kézzel nem lehet porszívózni), és legszívesebben a kövön és a parkettán kúszik, mert az csúszik. Lehet, hogy rögzíteni kéne pár Viledát a hasára és egyből a takarítás is kész lenne, a védőnőnek meg majd azt mondhatnánk, hogy így vigyázunk, hogy ne fázzon fel és megszűnne számomra a 2 percenként visszatérő feladat is, hogy szőnyeget csempésszek a hasa alá.

Íme egy meglepetés rövidfilm, igazán szivet melengető happy end-del, a címe: Bori és a konyakos meggy:



És ezúton is köszönöm mindenkinek a sok-sok segítséget!