egyszer csak azon kapta magát, hogy a fenekén ül, és annyira tetszett neki ez a helyzet (és az érthetetlen örvendezés körülötte), hogy percekig megtartotta. Azóta is szorgalmasan gyakorol, bár még finomításra szorul a metodika. Megesik ugyanis, hogy összegubancolódnak felülés közben a lábai és akkor olyan szemrehányóan néz rám, mintha én tehetnék róla, és kétségbeesetten nyüszög, amíg ki nem bogozom őket. Egy idő után persze eldől, mint egy lisztes zsák, én meg tanácstalan vagyok, hogy mi a jobb ha körülbástyázom párnákkal és akkor ugyan nagyot kacag, de megszokja, vagy hagyjam eldőlni és ha nagyot koppan vigasztaljam meg, és reménykedjem benne, hogy előbb-utóbb megtanul elfeküdni is. Igen, tudom, tipikus első-gyerekes dilemma....Lányunk kezdi felfedezni a lakást, már bebarangolja, amit elér azt megfogja, megmozdítja és a szájába rakja. Hihetetlenül kitartó, ha a fejébe veszi, hogy valamit megrág, hiába teszem el nyolcszor a szoba túlsó végébe, kilencedszer is visszamászik, minden
figyelemelterelő játékot félresöpörve. Már látom, hogy lesznek még jó kis csatáink. Az igen strapabíró, még engem is túlélő, virágaim veszélybe kerültek, bár a szanszeviéria rágás lehet, hogy örökletes, mert állítólag én is szerettem (aztán mégis felnőttem). A legviccesebb, hogy olyan mintha tökéletesen tudná, mikor tesz olyat, amit nem szabadna, akkor ugyanis kérdően rám néz előtte és feltűnően csöndben csinálja.És hogy további jó hírekkel szolgáljak, Borka hosszas küzdelem után, a héten, végre az összes ínye alatt dudorodó fogát a felszínre hozta, így megduplázva számukat. Hat foga lett, most már komolyan kezdek félni tőle (hozzáteszem, nem teljesen alaptalanul). A hét elején úgy tűnt, pepitában növeszti a fogacskáit, felül a mintázat úgy nézett ki, hogy lyuk, fog, lyuk, fog, lyuk, de aztán kitöltötte a köztes réseket. Valószínűleg szívesen használná is
őket, ugyanis enni egyedül úgy szeret, hogy kinézi a számból az almát és ha megkínálom reszelget belőle magának a fogával. Közben nagyokat fintorog és azt lehet leolvasni az arcáról, hogy "normálisak vagyunk mi, hogy ezt a savanyú, hideg cuccot rágjuk??", de amíg én eszem, addig kitartóan és hangosan követelőzve nyitogatja a száját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése