29. hét

Nagyon eseménydús hét áll mögöttünk, elvittük Borkát világot látni, síelni Ausztriába. Szerintem jól érezte magát, az utazást élvezte, csak az alagutak hozták ki a béketűréséből, a nagyszülőktől extra kényeztetést kapott, igazán jó levegőn sétált, csomó izgi dolgot látott, még egy hüttében is kocsmázott, ráadásul, nekem elhihetitek, hogy neki volt az egész síterepen a legvagányabb napszemüvege. Közben renitens módon, a nagyanyja szeme láttára, harmadik fogként kinövesztette a jobb felső kettesét, így most már büszkén elmondhatja magáról, hogy több foga van, mint füle. A változatosság kedvéért a héten a gyári almás bébiételt és a répapürét köpte vissza, de talán egyre kevésbé vehemens az ellenállása, még ha nem is lelkes. Egyre ügyesebben tud négykézlábra állni és ott hintázni, a "fejenállás" vs. "előre haladás" versenyében pedig váratlanul a "hátra haladás" lett a befutó. Mostanában ugyanis ha kartávolságon kívül kinéz magának valamit, hörögve négykézlábra szökken, előre-hátra riszálja a gömböc fenekét, majd visszahuppan, de mindig egy kicsit hátrébb. A ciklust egyre izgatottabban ismételgeti, egészen addig amíg olyan messzire nem kerül a célponttól, hogy szegény dührohamot kap, vagy kevésbé frusztráló megoldásként, ha esetleg valami új dolog kerül a látóterébe, egyszerűen úgy tesz, mintha mindig is azt szerette volna elérni és elégedetten lecsap rá. Egyre inkább kibontakozik műszaki érdeklődése, ugyanis érthetetlen módon a kedvenc tárgya az egész lakásban a fűtés termosztátja, akár 10 percig is birizgálja, csak legyen aki olyan magasan tartja. Az apjára egy egész napig csúnyán nézett, mert kiszedett egy transzformátort a szájából, pedig ahhoz még drót is járt, a fürdés utáni öltöztetés szokásos módja meg egyre lehetetlenebbé válik, mert egyszer figyelemelterelés céljából, amatőr módon, megmutattuk neki, hogy a mosógép van alatta, azóta pedig a törölközőt félretúrva mindenáron a gombjait szeretné nézegetni. Azt reméltük, hátha síelés alatt elfelejti, de pechünkre nem.
És hogy még izgalmasabb élete legyen a kis Cuncinak, az elmúlt napokban mindig más tette tisztába, ugyanis történt kedden egy kis baleset... síelés közben Borinak integettem és mire újból előre néztem, hirtelen szembejött egy kerítés. Irtó viccesen nézhetett ki, pár hónap múlva majd én is úgy fogom látni, jelenleg azonban gipszben van a jobb kezem, és még a hajamat sem tudom összefogni egyedül, nemhogy bepelenkázni ezt a Sajtkukacot. Szóval, ha valaki továbbra is szívesen babázna, akkor itt a remek lehetőség, hogy összekösse a kellemest a hasznossal, és még én is nagyon hálás lennék mindennemű segítségért.