31.hét

Borka mostanában határozottan fejre hízik. Kis tokás gömböcfejű lett belőle. Persze mondanom sem kell, hogy még mindig abból, amit én eszem meg. A múlt héten felcsillant a fény az alagút végén, hogy talán mégsem kell majd iskolás koráig szoptatnom, de ez ismét eltűnőben látszik. Az egyetlen dolog, amiből 5 kanálnyinál többet is hajlandó volt megenni, az az őszibarack volt (nem tudom figyelitek-e, de van ízlése a lányomnak. Mit eszik szívesen márciusban? Őszibarackot!), de attól meg csalánkiütései lettek. A többi péppel meg úgy van, hogy ha nagyon jó közben a műsor, akkor a kedvünkért megeszik pár falatnyit, csak kíváncsiságból, de ha éhes, anyatej kell neki és ha nem kapja meg, nem viccel. Ráadásul nem spórol az energiával, egy másodpercig sincs nyugton, ha valahova beteszi a kis mancsát, ott tíz perc múlva olyan, mintha hurrikán járt volna, mert minden földön lévő tárgy minimum fél méterrel arrébb kerül. A pakoláson kívül az eheti kedvenc egy olyan csodálatos dolog volt, ami egyik pillanatban lebegett és csillogott, de amint Bori hozzáért, eltűnt. Szerintem még mindig nem dolgozta fel az élményt, ráadásul egy nagyságrendnyit nőtt az apja a szemében, hogy ilyen nagy varázsló és csak úgy fújja a szappanbuborékokat!