A lányoknak
továbbra is fene jó dolguk van Mamiéknál, testileg, lelkileg, agyilag és
gyomorilag egyaránt. De arra az esetre, ha az alapkényeztetés esetleg mégsem
lenne elég, még egy Ele-Fannis hétvégével is ráerősítettek. A hétvégén mi is
jelen voltunk, és azért majdnem minden második este mi is kilátogatunk, a
napközbeni kényeztetés egyéb részleteiről nem tudok beszámolni.
Az
ittlétben nagy újdonság még számukra, hogy Mamiéknál van TV. És bizony a
meséken kívül néha a híradó is szól a háttérben, amiben ahogy azt már
megszokhattuk, folyamatosan beszámolnak robbantásokról. Borka hihetetlenül
érzékeny ezekre a dolgokra, napokig foglalkoztatja, ha lát egy vak embert az
utcán, minden sebet és bibit mindig alaposan tanulmányoz (független attól,
kinek a lábán van) és imád betegségekről beszélgetni. De mindezek ismeretében
is meglepődtem, mennyit kérdezett a robbantásokról. Hogy fáj-e és mindig
meghalnak-e utána, hogy kik és leginkább miért csinálják? Hogy eltalálhat-e
gyerekeket is, és hogy fognak-e nálunk is robbantani, ami miatt meglepő módon
kifejezetten szorong. Remélem sikerült kellőképpen megnyugtatnom, de a
legnagyobb feszültségoldó mégis az volt, amikor odaslattyogott hozzánk Emese és
ő is hozzászólt a témához:
(GySzR):
- És Anya, ott íjjal és nyíllal is lőnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése