2015. szeptember 27., vasárnap

174.-267. hét



Hová lett az én bátor és belevaló Mesikém? Akiről azt gondoltam, hogy simán felveszi a kesztyűt még a nagy ovis fiúkkal is, aki a fő bohóc a családban és aki teljes átéléssel és felvont szemöldökkel tudja magyarázni nekem, hogy Értsd már meg Anya! Az oviban megkukul és ha ott lennék még a fenekembe is bebújna. Az egyik csoporttárs kislány odajött hozzám öltözködés közben, nem tudta, hogy én vagyok az anyukája és bemutatta nekem a lányom: Ő Emese, aki nem beszél az oviban, mert nagyon félénk. Bár igaza van, mert tényleg nehezen ismerek rá. Ráadásul Mesketéből itthon is előbújt a kisnyuszi és mostanában nagyon fél éjjelente. Ezt először úgy adta tudtomra, hogy hajnali kettőkor zokogott az ágyában, és csak azt hajtogatta, hogy fél. Aztán néhány a gyerekszoba padlóján töltött éjszaka után eljutottunk oda, hogy el tudta mondani, hogy mitől. A bogártól, ami az ágyneműjén a minta (azóta csak a kockás fele lehet felfelé), a hello cicától a pizsamagatyáján (azóta virágos van), és amikor éjjeli fényként felkapcsoltam az erősen giccsadós, ledes, rózsabimbó alakú izzósort, a saját árnyékától, ami így felderengett a falon. Kínomban és végső megoldásként előkotortam a szekrény mélyéről Bori hónapok óta nem látott plüssmackóját, aminek világít a hasa és odaadtam Emesének. Azóta úgy alszik, hogy a szemétől öt centire világít a maci és azt ölelgeti. Így szerencsére hajnali háromkor, a vak sötétben is olyan szűk a pupillája, hogy nem látja azokat a megmagyarázhatatlan árnyakat a falon, amelyek eddig rettegésben tartották.
         A nagy meccs azonban másnapra maradt, amikor is Borka bejelentette, hogy attól még hogy elhanyagolta és elfeledte a lámpás hasú maciját, még bizony az az övé és esze ágában sincs Emesének adni. Mivel számomra rejtélyes módon őt egyáltalán nem zavarja a húga éjszakai műsora, amire én még a lakás átellenes oldalán is felébredek, a potenciális éjszakai nyugalommal nem tudtam érvelni, így felvetettem a csere lehetőségét. A végén oda lyukadtak ki, hogy Emese a két abszolút kedvencét, a zöld lovacskáját és a foszforeszkálósan világító halacskáját is odaadta. Szóhoz sem jutottam, aztán amikor mégis, képtelen voltam megállni, hogy ne szóljak, hogy egy az egyben cseréljenek. De összességében két következtetést vontam le:
- Emese annyira fél éjjel, hogy abból a két plüssállatából, amit nevén nevez és igazán szeret, akár mindkettőt odaadja egy világítós maciért
- Borka, ha alkudozásról van szó, annyira profi, hogy a jég hátán is megélne. Jégkockát cserélne csokira. Kettőre.

GySzR:

Teljesen egyértelmű mi foglalkoztatja Emesét. Tudjátok miért ébresztett fel hajnali kettőkor?
- Anya, most alvás után, ha felkelünk lesz ovi vagy nem lesz ovi?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése