164.-257. hét

Borkát sikerült meggyőzni, hogy a pedálos bicikli úgy igazi bicikli, ha tényleg bicikli és csak két kereke van. Most már igazán ügyesen pedálozik, kezeli a féket, és annyira laza, hogy csípőre tett kézzel teker. Futóbicikli ide, futóbicikli oda, a klasszikus megoldásnál maradva Papi eszkábált neki egy partvisnyelet és a 35 fokban levonultunk az utcára a tűző napra szaladgálni. A problémát az adta, hogy Bori nem hitte el, hogy attól, mert álló helyben nem tudja egyensúlyban tartani a biciklit, attól még tekerés közben simán. Aztán amikor elhitte ezt (és azt, hogy ha mégsem lenne igazam, akkor is képes vagyok a seprűnyéllel megtartani) elkezdett tekerni és abban a pillanatban előjöttek a futóbiciklis emlékek és már egyensúlyozni is tudott. Ami viszont szerencsésen alakult, hogy én később mertem teljesen elengedni, mint hogy ő mert teljesen egyedül tekerni, úgyhogy kimaradt az a klasszikus jelenet, hogy a kezdő biciklis riadtan hátranéz észreveszi, hogy már nem fogják, és ettől annyira megijed, hogy be is következik amitől, annyira tart és eltaknyol. Összességében kb. kétszer 10 perc alatt megtanult Borka biciklizni és az indulást leszámítva annyira magabiztosan, hogy a második körben, amikor meglátta a fényképezőgépet, már csak fél kézzel kapaszkodott. A másikkal integetett.

GySzR:

A lányok összevesztek egy régi gyerekkori mackómon. A vitának úgy vetettünk véget, hogy leszögeztük, hogy a mackó az enyém, maximum kölcsön vehetik, de nem lesz egyikőjüké sem és kész. Emese altatásnál, mikor Borka már az igazak álmát aludta, odajött, hogy súghasson valamit a fülembe.

- Anya, ha te már nem leszel, az a mackó az enyém lesz, jó?