Nagyon jó
dolgunk van, mert a két hétnyi mamis kényeztetés után átköltöztünk Vértesszőlősre,
további kényeztetésre. A lányok rengeteget bicikliztek, Borka a futó nagyapja
mellett az egész tatai Öreg-tavat körbetekerte, de úgy néz ki mostanra már a
biciklizésben a cél a lényeg és nem az út, ezért kicsit értetlenkedve nézte,
hogy mi értelme a dolognak, hogyha ugyanoda lyukadnak ki a végén és még a játszótérnél
vagy a fagyizónál sem álltak meg közben. Jártunk a tatai strandon, ahol Borikám
kb. egész nap halálmegvető bátorsággal csúszkált a csúszdán – abban az esetben persze ha valaki fogta
közben a kezét. Mivel alapjában véve nem túl menő dolog 170 centi fölötti felnőttnek
egyedül beállni a csúszdához tekergő sorba a csupa ugráló gyerek közé, Borinak
a Nagypapa és én felváltva és versengve ajánlottuk fel az önzetlen és nagylelkű
kísérői szerepünket, ő meg mindannyiunk nagy megelégedésére örömmel fogadta. Úgy
nagyjából 116-szor egymás után. Ezen kívül persze hatalmasakat játszottak és
homokoztak, ugráltak a kertben, mentek a Dotto vonattal, rengeteg fagyit
elfogyasztottak és pecázni is voltak. Ez főleg Emesének jelentett nagy élményt,
ő ugyanis, ha botot talál, akkor előszeretettel játssza azt, hogy az horgászbot,
a tavalyi alkalomra pedig már nem emlékszik. Sziszitől születésnapjára kapott
horgászbotot már sokszor kicincáltuk a Margit szigetre, de kb. két percig
lógatta a legelső vízbe érő lépcső tetején, majd csalódottan morgolódott,
amiért még mindig nem fogott semmit. Na de most! Ahogy belecsobbant a
csontkukac a vízbe, már szinte lehetett is kihúzni a ficánkoló halacskákkal. A
lányok teljes eksztázisban voltak! És míg az elején fintorogtak a kukacokra, és
visongva húzódzkodtak a halak elől, a végén Borka trancsírozta fel a horogra a
csalit és ők válogatták ki a vödörből azokat a halakat, akik kegyelmet kapnak
és visszadobták őket a tóba. Emese annyira felbátorodott és úgy megszorongatta
némelyiket a kis husis kezeivel, hogy lehet, hogy inkább a vödör lett volna a
kegyelem. A végén csak három nagyobbat vittünk haza, de sajnáltuk, mert olyan
finom ropogósra sültek, hogy a lányok szőrőstől, bőrőstől – vagyis
pikkelyestől, szálkástól – élvezettel megették az egészet és hiányolták a
repetát. Na majd jövőre!
GySzR:
- Nézzünk
farkasszemet!
- Jó! Hol van? – lelkesedett Borka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése