Mi újság az új
évben a lányokkal? Borka kezd visszarázódni az oviba, Emese meg eleinte egy
kicsit hiányolta nővérét, de most már fürdik a figyelemben. És most előre
szólok, hogy csöpögős áradozás lesz arról, hogy milyen cuki a kisebbik lányom. Csak
óvatosan! Szóval Emese egy kis hízelgős tündér. A legváratlanabb pillanatokban
odajön és megsimogat, vagy puszit ad és naponta legalább kétszer elmondja, hogy
én vagyok a legjobb, a legkedvesebb és hogy szép a hajam (és akkor azokat az
alkalmakat nem számítom, amikor mindezt rosszalkodás után teszi, hanem csak a
spontán kinyilatkoztatásokat). Ha valami okos eszébe jut vagy egy kérdésre
válaszol akkor koncentrációja jeleként felemeli a kis duci mutatóujját és a
szemöldökét és úgy teszi. Imádja a meséket és a verseket is szívesen hallgatja.
Ha rossz az idő szinte ki sem lehet robbantani otthonról, csak hozza-hozza a
mesekönyveket. A fennmaradó időben viszont irtó helyesen játszik. Fogja a
pónikat, nyuszikat, Duplo figurákat, ide-oda sétáltatja őket és közben be nem
áll a szája. Még a szokásosnál is cincogóbb hangon beszél a nevükben, kész
párbeszédeket folytat és ilyenkor megszűnik számára a külvilág. Ha pedig a
plüssállataival játszik, nagylelkűen odahozza és átadja nekem a fekvős
nyusziját, hogy kedvemre ölelgethessem. Imádja a pocakját, kedvence a leves,
feltéve, ha az tényleg az a szó klasszikus értelmében, a hideg gyümölcslevesre
ugyanis röviden és tömören csak annyit mondott, hogy „fúj! ez nem leves.” Ha
viszont megfelelő mennyiségű répát és húst tartalmazó leves van a láthatáron,
akkor reggelire, tízóraira és uzsonnára is azt kér. A másik kedvence az alma,
de nem veti meg az édességet és a kiflicsücsköt sem. Ennek megfelelően van egy
hurka a combján és csupán három kilóval könnyebb Borinál. Emese tulajdonképpen
13 kilónyi öröm, bárcsak szeretne jobban aludni… de erről majd jövő héten.
GySzR:
Ismét kitört
itthon az ujjközkosz-láz! Most Mesi a felbujtó, a legváratlanabb pillanatokban
képes lecsupálni magáról a zoknit és a kis hurka ujjait végiglapozgatva keresi
a szöszöket és üdvrivalgással örvendezik, ha talál egyet. Aztán pedig ember
legyen a talpán, aki képes visszaimádkozni rá a zoknit! A legjobb taktika, ha
felhívom rá a figyelmét, hogy új ujjközkoszok csak a zokni alatt tudnak
képződni. Aztán 5 perccel később, újra eszébe jut és megkérdezi:
- Anya! Felnőttek már az ujjközkoszaim?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése