A szilvesztert
a Börzsönyben töltöttük. Borka idén érezte át először ennek az eseménynek a
jelentőségét, kapott ugyanis egy lapozós falinaptárt. Azóta legalább napi
háromszor kérdezi meg, mikor lehet végre a borítót fellapozni és mikor érünk
már a júliushoz. Emese még a karácsony utózengéjét élvezi, teljesen elmélyülten
játszik a nyusziházzal és imádja a dudákat. Azt nem mondom, hogy rendeltetésszerűen
használja, de azzal tökéletesen tisztában van, hogy abból a valamiből hangnak
kéne kijönnie, és ha neki nem jön úgy magától, mint a felnőtteknek, akkor
egyszerűen belekiabál. Mindezt úgy nagyjából félpercenként. Eleinte nagyon
örültünk a hónak, de a mínusz 15 fok kicsit elvette a kedvét a lányoknak. Hiába
öltöztetem fel őket úgy, hogy a karjukat nem tudják leengedni a törzsük mellé,
egyszerűen az arcuk, meg a lábuk fél órán belül átfagy annyira, hogy szánkó
ide, hóember oda, visszavágynak a meleg szobába. De a naptáron fellapoztuk a
borítót, közeledik már a július.
GySzR:
Az Ipoly
Parkerdő látogatóközpontjába készültünk kecskéket etetni. Emese lelkesen
kérdezte:
- És lesz ott elefánt?
- Nem.
- Áááááh! Nem igazság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése