A héten
zajlott a Margitszigeten a vízilabda EB és a lányok igazi szurkolók lettek, a
helyszínen is nézték a meccseket. Nem mondom, hogy teljes mértékben követték az
eseményeket, bárki dobott gólt ők együtt örültek a tömeggel és legfőképp a
kabalaállat békával. Borka azért néha megkérdezte, hogy az a csapat nyer-e,
akinek mi drukkolunk, de csak azért mert nagyon szerette volna látni, hogy a
végén hogyan dobják be az edzőt a medencébe.
Azt hiszem
Emese megbocsájtott nekem, erre én galád a hétvégén megint magukra hagytam a
lányokat. A változatosság kedvéért most Meskete dőlt ágynak. Még Mamit is
meglepte, amikor éjszaka közepén felsírt és szóba került a Nurofen, közölte,
hogy nem lázas. Bár most legalább könnyebben ki tudtam engesztelni az ajándékba hozott zöld lovácskás csattal (ki gondolta volna, hogy ilyet is gyártanak!) De egy kicsit nekem is hiányoztak a csajok! Ahelyett, hogy
végre végigaludhattam volna egy éjszakát, arra riadtam fel éjjel, hogy hogyan
fogom itt Borkát kivinni pisilni!
GySzR:
A
gyerekszobából visítás zaja szűrődik ki, majd egyre hangosabban dübörögnek az
apró gyerektalpak.
- Anyaaaa! Emese már megint bántott! – majd mire szóhoz jutnék, sarkon
fordul és visszatrappol a gyerekszobába – Meg
is mondtalak Anyának! – hallom a távolból.
- Jó! Én is megmondalak! – ismét
hangosodik a gyerektalp dübörgés – Anyaaaa!
Már megint bántottam a Borit! – majd sarkon fordul és ő is visszatrappol – Én is megmondtalak Anyának! – és ezzel
lerendezték anélkül, hogy egy szót is szóltam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése