A délutáni
altatás továbbra is a nap legneuralgikusabb pontja. Vagyis számomra biztosan. A
napokban a végén elfogyott a türelmem, kijöttem és rájuk csuktam az ajtót. Tíz
perc múlva arra mentem be, hogy Borka bemászott Mesi ágyába és majdnem tisztába
tette. A használt pelenkáját levette, kitörölte a fenekét és mivel a tiszta
pelenkát Emeske neki sem hagyta feladni, épp egy bugyit próbált felrángatni rá
és közben fennhangon magyarázta neki, hogy akkor viszont a bilibe kell
pisilnie. Lehet, hogy egyszerűen Borira kéne bízni a szobatisztaságra nevelést?
Amúgy a dolog jelenleg úgy áll, hogy Emesét látszólag egy cseppet sem zavarja a
pelenka, azt a 10 másodpercet leszámítva, amíg feladom rá. Tökéletesen
tisztában van azzal, hogy mi a bili és hogy hogyan kell használni a WC-szűkítőt,
viszont ezt a tudását csak arra használja, hogy lenyűgözze a szívének kedves
egyéneket. Ha sokat beszélünk a témáról, vagy vaj van a füle mögött, és
kedvemre szeretne tenni, vagy éppen aludni kellene, akkor belepisil. Teli
vigyorral végignézi, ahogy Borkával eljárjuk a kiérdemelt pingvintáncot és rém
büszke magára. De ezen felül nem érdekli a dolog, sose szól, ha pisilnie kell, eszébe
se jut, hogy ilyen csacskaságok miatt megszakítsa a fontos elfoglaltságát és
teljesen hidegen hagyja, ha netán bepisil.
A lányok továbbra is Mamiéknál töltik
napjaikat hintázással, homokozással, pancsolással, fagyizással, röviden szólva
kényeztetéssel. Annyira belejöttek (Mamiék is, nem csak ők), hogy 4 év után
először magukra hagytuk őket 3 napra. Kétségtelen, hogy ennél jobb helyen nem
is lehettek volna, mégis mire hazaértünk, Borka belázasodott, de úgy, hogy
másnapra már semmi baja sem volt… tiszta pszichoszomatika. Emese pedig úgy
fogadott, hogy rám sem nézett, csak állt leszegett fejjel, biggyesztve. Amikor
megkérdeztem tőle, hogy haragszik-e rám, csak nagyokat bólogatott, aztán nagy
kegyesen megengedte, hogy megpusziljam. Reméltem, hogy egy nap alatt sikerült
kiengesztelnem, de tévedés. Másnap ugyanazt a biggyesztős bólogatást kaptam a
kérdésemre, csak még azt is hozzátette, hogy
IGEN!
GySzR:
Meskete nem
tudom honnan szedte, de ha nagyon elégedett magával, például befejezte az evés,
vagy jó nagy tornyot épített, magasba emeli a kezét és vigyorogva elkiáltja
magát:
- Tadadam! Hihi! – így garantáltan átragad
a jókedve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése