111.-214. hét

A héten ténylegesen megkezdték maratoni nyaralásukat a lányok, méghozzá Mamiéknál. Igazán jó dolguk van, alaposan el lettek kényeztetve. Szerencsére idén még az időjárás is egész kegyes hozzájuk, ezért tudtak kint játszani. Ami jó hír, hogy igazán helyesen játszanak mostanában együtt, összeértek a lányok. Így retrospektív módon is irtó hálás vagyok a nagymamámnak, amiért annyit tollasozott, kártyázott, társasozott és együtt volt velem a szentendrei kertben, nagyon jó kis nyarak voltak (Köszi Nagyi!!!). Mégis be kell látni, hogy egy testvér sokkal mulatságosabb. Azt ugyanis még egy szupernagyitól sem lehet elvárni, (na meg nem is lenne méltó hozzá), hogy perceken keresztül gurgulázva kacagjon azon, hogy ha felváltva mondják tele szájjal ebéd közben, hogy boooooó!  Egy hasonló korú testvérrel viszont ez szinte mindennapos esemény. Azt is csak egy tesóval tud vicces lenni, ha százszor lecsúsznak háttal egymás ölében a csúszdán, de úgy tényleg. Egy testvérrel összefogva sokkal könnyebb megkurtítani a gyűlölt csendespihenőt, és bújócskázni is sokkal jobb így. Persze egy testvérrel baromira össze is lehet veszni egy amúgy teljesen érdektelen homokozó lapáton, állandó harcot kell vívni a figyelemért (ebben Meskének az a taktikája, hogy cuki, Borkának meg az, hogy nyafog, így itt még szükség lenne egy stratégiaváltást eszközölni). Ezeket a hátulütőket egykeként biztos nem érzem át eléggé, de úgy látom, hogy még ezzel együtt is megéri egy testvér.

És hogy ezen felül mivel töltik az idejüket a lányok? Pancsolással! Ha hiszitek, ha nem, az én kis vízfóbiás Borkám igazi kiskacsa lett. Párszor megismételtük a kiruccanást az Aquaworldbe és Bori igazán rákapott a csúszdázás izére. A babacsúszdákon kívüli alkalmatosságokon még azért biztos, ami biztos alapon igényli, hogy párna gyanánt én is alatta üljek, na meg az érkezés is sokkal kellemesebb, ha közben a magasban tartom és nem merül el annyira. Ennek az lett az eredménye, hogy Emesével 7, Borkával 38 kört csúsztam a családi csúszdán (tényleg számoltam!), a végére kék folt lett a sok csobbanástól a vádlimon és azt hiszem egy időre kicsúszdáztam magam (ezt is megéltem, hiába, öregszem). Azt hiszem Emese is hasonlóan érez, ő igazán izgult ezek a csúszások közben, két kör után minden tiltakozása ellenére hosszabb szünetet kellett tartani, mert olyan izgatott volt, hogy remegett, mint egy nyárfalevél. Mostanában egyébként is rájár a rúd, egy galád szúnyog pont az orrán csípte meg és úgy megdagadt, hogy olyan féloldalas és görbe lett a kis orra, hogy úgy néz ki, mint egy törött orrcsontú bokszoló.


GySzR: 
 

A minap majdnem leesett az állam! Láttam Borkán, hogy nagyon szemez egy pocsolyával, ezért direkt kértem is, hogy ne ugorjon bele. Hátrafordulok és mit hallok???

- Emese! Ugorj bele a pocsolyába, jó???