104.-197. hét

A lányok szülinapi lázban égnek és folyamatosan azt játsszák, hogy megünnepelik egymást, tortát gyártanak a homokozóban, emeletes tortát építenek a fürdőjátékokból, és a bottól kezdve a kiskanálon át mindenben gyertyát látnak. Valamikor engem is szerettek volna bevenni a buliba, és meg is kérdezték, hogy hány gyertyát rakjanak, aztán mikor észlelték, hogy a szám túl esik azon a határon, amit akárcsak elképzelni tudnak, akkor inkább megállapodtunk abban, hogy Mesinek kettő kell. A szülinapi torta másik lényeges eleme a marcipánfigura, Emese heteken óta őrlődik, hogy mit válasszon és egyelőre a cica áll nyerésre. Ezzel párhuzamosan hosszas tárgyalásokat folytat Borkával, hogy milyen mértékben hajlandó osztozkodni, illetve Bori a saját szülinapi adagjából mennyit ígér ezért cserébe.

Végérvényesen lecsúsztam a szuperanyu címről, amikor két napnyi sütés-főzés után, akkor jutott eszembe, hogy nem vettem marcipánfigurát, mikor a zsúr reggelén Bori úgy ébredt, hogy felkiáltott: „Emese! Ma kapod a cicás tortádat!”. Szerencsére Mamit még épp időben tudtuk hadrendbe állítani, így lett fekete cica és hatalmas volt a boldogság. Emese legnagyobb meglepetésünkre (és büszkeségemre) tartotta magát a megállapodáshoz és első dolga volt, hogy egy kisebb darabot nővérének juttasson a cicából, majd a többit rövid időn belül eltüntette a pocakjában. A zsúr egyéb részeit is irtóra élvezte, csak úgy fürdött a rokonság figyelmében, annyi ruhát kapott, hogy akár férjhez is adhatjuk és azt hiszem a gyerekszoba végérvényesen telítődött a játékokkal.

A szülinapi ajándékprogram pedig egy egész napos fürdőzés lett az Aquaworld-ben, ahol Emese életében először a nővérétől különböző véleményt alkotott. Eddig mint a Szutyejev mesében a kispipi és a kisréce, Mesi ismételt mindent Borka után, épp csak nem mondta, hogy én is! Most pedig Bori visongva örömködött a csúszdákon (fő az óvatosság alapon azért csak az ölemben ülve), addig Emese ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette:

- Én nem csúszdázom, csak pancsolok. 

Ezen egy kicsit meglepődtünk, lévén ő a legnagyobb víz- és közepes csúszdaimádó a családban, azt gondoltuk, jobban testhezálló lesz számára a program. Így viszont az apjukkal nekünk lett csak izomlázunk a csúszdákhoz vezető lépcsőkön való rohangálástól. De összességében a lányok is kifejezetten jól érezték magukat, Emese úgy bealudt hazafelé az autóban, hogy arra sem ébredt fel, amikor otthon kivettük a garázsban és felvittük, sőt úgy, ahogy volt, aludt reggelig.

GySzR:

Faggattam Emesét, hogy mit szeretne születésnapjára.

- Zöldet!

- Egy igazi nyuszit! – vágta rá Bori egyből.

- Egy lovacskát!! – kontrázott Emese – egy zöld lovacskát!

Azóta a zöld lovacska szállóige lett nálunk, naponta többször elmondja, én meg majdnem akkora bajban vagyok vele, mint anno Borka rózsaszín pöttyös labdájával, mert lovacskából gyártanak ló színűeket, valamint rózsaszín és lila pónikat.