Sosem
gondoltam volna, hogy ilyen létezik, de Emese egyik napról a másikra
dackorszakba került. A szignifikánsan leggyakoribb szava a NEM és ilyen
klasszikus párbeszédeink vannak:
-
Emese,
gyere be!
-
NEM!
-
Kint
maradsz?
-
NEM!
-
Akkor
mit szeretnél?
-
SEMMIT! - és áll tovább a bejárati ajtó
küszöbén.
Az egészet
teljesen más stílusban csinálja, mint Borka, ő szerencsére nem az a nyafogós,
nyávogós típus, hanem igazi Durci Murci. Szűkszavúan, leszegett fejjel és
lebiggyesztett szájjal teszi mindezt, úgy hogy közben durcás arcot vág, de
ettől annyira cuki feje lesz, hogy nehéz nevetés nélkül megállni (legalábbis
egyelőre, de pár hónapnyi dackorszak után valószínűleg sikerülni fog). Egy
biztos, jobb ha felkötöm a gatyámat!
Borkáék sokat készülődtek az
anyáknapjára az oviban. Nagyon gyerekbarát meglepetést találtak ki az óvónénik,
mert nem egy központi ünnepséget szerveztek, hanem minden gyerek négyszemközt
köszöntötte fel az anyukáját egy gyertyafényes, nyugodt helyen. Bori így is
irtó zavarban volt, amint megérkeztem elpirult, oldalra billentette és leszegte
a fejét, és teljesen megkukult, majd így is maradt egészen addig, míg el nem
hagytuk az ovi területét. A köszöntő helyére úgy kísért be, hogy míg a
nyakamban lógott mutatta az irányt, majd némán a kezembe nyomta azt a rózsaszín
papírvirágot, amit ő készített. A verset nagyon előrelátóan kinyomtatva az
asztalra tették, ezért szépen fel tudtam olvasni Borkának míg az ölemben ült. Mikor
kijöttünk megkérdezte az óvónéni, hogy nagyon meghatódtam-e? (Annyira
előrelátóak voltak ugyanis, hogy még papirzsebkendőt is bekészítettek.) Hát
most annyira nem. De azért cuki volt Borka, mert délután hallottam, hogy
próbaképp elmondta a verset Emesének, aztán este az altatásnál (alvás helyett)
nekem is. Legalább tízszer egymás után!
GySzR:
Direkt anyáknapi
köszöntés helyett szerencsére jut egyéb szeretetadag a lányoktól. Emese
legkedvesebb megnyilvánulása, amikor minden izgágasága ellenére odajön, hogy: -
Megölelsz, anya? – és ha igen, még
azt is mondja, hogy – most jó. Borka
pedig teljesen meghatott, amikor amiatt szomorkodtam, hogy a szállodában
felejtettem a gyönyörű születésnapi virágomat. Napokig vigasztalt és próbált
meggyőzni, hogy milyen szép a többi virágom. Végül pedig fájdalomdíjként még
azt is felajánlotta, hogy ad majd nekem abból az eperből, ami az ő ablakpárkányán
nő a virágládában és amit egyértelműen sajátjának érez. De ha még ez sem lenne
elég, valamelyik este azt mondta:
- Anya, én nem szeretem a fiúkat - ez
remélem még változik!-, én csak a
lányokat szeretem. Én Anyát szeretem a legjobban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése