A napokban
összefutottam Borka egyik ovistársának az anyukájával, aki nagy hévvel
újságolta nekem, hogy Áron majdnem minden nap elmondja otthon, hogy Bori a
legszebb lány az oviban. Meg is hívták Borit a nyáron játszani, de persze
megyek én is gardedámnak. Bár hozzáteszem, hogy nem egy határozott egymásra
találásnak lehetünk tanúi, inkább valamiféle szerelmi háromszög kezd
kibontakozni, ugyanis Bálint kezd kiesni a kegyeltek közül, de most Borka
szerint a legaranyosabb fiú a csoportban Vilmos, aki még ráadásul vicceseket is
szokott mondani. Nehéz lesz felvenni vele a versenyt, de nem látom
reménytelennek!
Ahogy
közeledik Meske második születésnapja elhatároztam, hogy véglegesen
elválasztom, mert míg Bori ennyi idős korára már rég elválasztódott magától,
Emese esténként cicifüggő maradt. Az elmúlt 43 hónapban vagy terhes voltam,
vagy szoptattam, vagy mindkettő egyszerre, és mostanra eljutottam oda, hogy a
szoptatás egy kedves kis összebújásból egy olyan kényszerré vált, aminek minden
alkalommal alig várom a végét. Meskének megmondtam, hogy lesz, ami lesz, tőlem
azt kapja születésnapjára, hogy elválasztom. Tudom, nem túl kedves dolog, de
ezt még azzal tetéztem, hogy minden alkalommal elmagyaráztam neki, hogy nekem
ez már mennyire rossz és ő meg már milyen nagylány és mennyi minden mást is ehet.
Na és képzeljétek, több, mint egy héttel a születésnapja előtt egyik este nem
kérte többet. Még nem tudtam eldönteni, hogy ennyire házsártos vagyok, hogy
megunta hallgatni a morgolódásomat, vagy ennyire kedves és megértő gyermekem
van, de remélem az utóbbi.
Borka szocializációját segítendő
meghívtuk az egyik ovistársát és a hét éves nővérét vendégségbe. Bori annyira
várta már őket, hogy irtó zavarban volt, mikor megérkeztek, végül egy jó
háromnegyed óra volt, mire feloldódott annyira, hogy a hárman nagyok elvonultak
játszani. Eközben Meske ott rajzolgatott mellettünk, majd egyszer csak Bori
megjelent, kézenfogta a húgát és elvitte magával, majd a négy kislány elkezdte
együtt az „Elaludt az álmos cica” kezdetű körjátékot játszani. Irtó cukik
voltak, Emese csak úgy ragyogott én meg oly büszke voltam Borkára.
GySzR:
Emese az a
típusú gyermek, akit hacsak nem próbálok valami miatt becserkészni, vagy épp
nem menekül előlem a kézmosás vagy öltözés miatt, akkor előszeretettel
tartózkodik az egy méteres körzetemben. Imád olyat játszani, hogy bujkál a
lábaim között, bemászik a szoknyám alá, széknek képzel és kirobbanthatatlanul
betelepszik az ölembe, de akkor tud a legjobban kibontakozni, ha leereszkedem
hozzá a földre. Ilyenkor ott sürög-forog, rámmászik, feláll a combomra vagy a
hasamra, felkúszik a hátamra és ha zsörtölődni merészelek egyszerűen közli
velem:
- Anya, mászóka vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése