55.-148. hét

Örömmel jelentem, hogy Bori, némi rásegítéssel, vette az első lépést az oktatási és nevelési intézményekben befutandó karrierjéből. Konkrétan, felvették az oviba, ami a mi kerületünkben majdnem olyan nagy szó, mintha a Harvardra jutott volna be. Részéről egyelőre vegyes a fogadtatás, mindenesetre ragaszkodik, hogy én is vele járjak. Ahhoz, viszont hogy még engem is felvegyenek, még Mami is kevés lesz…

         Emese egyre ügyesebb, de még mindig nagyobb az akarata, mint az esze. Az apjának gyerekkorában volt egy Robot nevű elemes lemezjátéka, ami ment, ment és ha az útjába akadt valami, elfordult és ment tovább, és tovább céltalanul a végtelenségig. Na Meskete pont erre a játékára emlékezteti. Egész nap jön-megy, vigyorog, és úgy tesz, mintha baromi fontos dolga lenne és a biztonság kedvéért mindig magánál tart egy homokozó lapátot. Sose lehet tudni, mikor lesz szükség rá! Ugyan Borkával még egyikőjük sem ismeri igazán a fogócska szabályait, mégis ez a kedvenc közös játékuk, rohangálnak fel s alá és ha összetalálkoznak, visítva kacag mindkettő. Aztán Borkára néha rájön a babázhatnék, magára csukja az ajtót és undok módon kiabál, hogy Emese ne menjen be. Szegény Meske meg csak topog az ajtó előtt és nem érti a dolgot.

Az etetések egyre horrisztikusabbá váltak, mert Emese már kikéri magának, hogy őt bárki is kanállal etesse, egyedül még nem talál be a szájába, ezért leginkább darabosat szeretne enni, azt viszont a hat és két fél fogával még nem tudja rendesen megrágni. Kész, a kör bezárult, innentől csak remélem, hogy azért éhen nem fog halni. Ha leülünk vacsorázni, akkor evés helyett csak dirigál és majd’ kiesik az etetőszékből úgy mutogat, hogy mit adjunk neki. Az áhított falatot kicsit megcsócsálja, aztán az etetőszékben raktározza: hozzácsapja a már ott tornyosuló kajakupachoz. Kivéve persze azokat a tiltott dolgokat, amiket Borka csempész neki, így minden igyekezetünk ellenére, előbb-utóbb ő is nővére nyomdokaiba lép és kolbászfüggő lesz. Amúgy is nagyon szereti a piros dolgokat, így a cseresznye is nagy sláger. Arról viszont egyelőre nem sikerült meggyőzni, hogy az egészben nem a szára a lényeg. De lehet, hogy mi nem értünk hozzá, mert azt tényleg jól lehet rágcsálni!

Borka a héten megkapta az első biciklijét (egy futóbicikli), nem tudtuk kivárni, hogy születésnapja legyen. Nagyon menő piros, és még kosár is van hozzá. Az egészet ő választotta, én meg nagyon megkönnyebbültem, hogy nem rózsaszín lett. Lelkesen gyakorol, bár három nap után visszakérte a kismotort, hogy végre száguldozhasson egy kicsit. Hozzáteszem persze, hogy az új bringa Emesének is nagyon tetszik, aki a nyuszimotort még csak kerülgeti otthon, ám a játszótéren minden idegen járművet behatóan tanulmányoz.

GySzR:

Amikor a lányok mindketten azt szeretnék, hogy csak és kizárólag velük foglalkozzam, akkor szoktam mondani nekik, hogy sajnálom, de nem tudok szétszakadni. A hétvégén a nagyszülőknél előkerült a rég nem látott fa vonat készlet és Apa gyerekkori Duplója. Erre Borka széttárta a kaját, sóhajtott egyet és kijelentette:

- sajnálom, de nem tudok szétszakadni!

Hiába, sanyarú sorsú majd’ három éves.