53.-146. hét

A héten születésnapi ünnepléssorozatot rendeztünk Meskének. Családi babazsúrt tartottunk, ami Borka lelki világának igen kedvező módon épp gyereknapra esett, így feltűnés nélkül őt is körülrajonghatták a nagyszülők. Az ünneplés úgy kezdődött, hogy egész este lufikat fújtunk és fellógattuk őket a nappaliba, amit Emese hajnali hatkor már azonnal kiszúrt, először csak annyit mondott, hogy Hőőőőő!, aztán meg mutogatott, hogy őő-őő-őő, hogy valaki vegye fel végre, hogy megfogdoshassa őket, mindet és mindig épp azt, amelyik arrébb van. Na de ki tud ellenállni egy ünnepeltnek? Természetesen torta is volt, almás, baba-kompatibilis, gyertyával és tűzijátékkal. Ez utóbbi Borkánál hatalmas sikert aratott, az Meskének viszont kicsit legörbült tőle a szája, de hős volt és nem fakadt sírva. A gyertyát a nővére fújta el, viszont magának a sütinek ő is nekiesett, nem is akárhogy, rögtön az újonnan kapott homokozós gereblyéjével. A nagy napon állatkertbe mentünk családilag, amit most látszólag Mesi élvezett inkább, Bori meg úgy viselkedett, mint egy kisnövésű kamaszlány, és folyton csak azt mondogatta, hogy menjünk tovább. Emesének legjobban egy számomra ismeretlen és amúgy irtó ronda madár tetszett, elragadtatása jeléül csak annyit mondott: Höööö!, de azt jó sokszor. Az állatsimogató is hatalmas sikert aratott, és meg kell jegyeznem, Mesi sokkal könyörületesebb és gyengédebb volt, mint Bori ugyanennyi idősen az ő szülinapi állatkertezésén. A kis kecskék azért így is menekülőre fogták, de én megértem őket. Bori talpon bírta az egész napot (csak az állatkertben 8 órát eltöltöttünk), majd otthon közölte, hogy már vacsorázni és fürödni sem szeretne, csak egyből lefeküdni, és ezúttal nem is csak a fürdést szerette volna elbliccelni, hanem tényleg elaludt. Ezt is megértük! Így viszont konfliktusmentesen tudtuk Emesét felköszönteni, méghozzá egy saját babával. Nagyon örült neki, és mi lenne ez más, ha nem genetika, hogy egy évesen fogta a vállához szorította, ringatni kezdte és elnevezte Go-go-nak.

GySzR:

Emese eddig a galamb után minden kétlábú élőlényt Ga-ga-nak titulált és mindent, aminek négy lába van ku-ku-nak, lévén, hogy a kutyus a kedvence. Aztán a beszédfejlődés szempontjából valami evolúciós zsákutcába jutott, mert az újabb szótagok helyett egyszerűsített, és most már mindent go-go-nak hív, ami egy kicsit is figyelemre méltó, és egy kicsit sem tartja meg magának ezt az információt!