17.-110. hét

A héten elleptek minket az orrszívók. Családunk három nőnemű tagját letarolta a nátha. Legjobban a kis Emeséért aggódtam, aki három napig sírt az éhségtől, mégis minden szoptatás alatt két korty után visítva taszított el magától, mint később rájöttem a torokfájás miatt. Aztán jött a takony is és most már úgy állunk, mint anno a szemcseppel, már csak az orrszívó látványától vagy a porszívó hangjától keservesen sír. De annyira szívszaggatóan, hogy ha én takony lennék már csak ettől kiugranék a pisze kis orrából. A porszívós szívás amúgy nála nem jött be, mert annyira puha az orra, hogy a vákuum még a takony előtt összecuppantja a cimpáit. Helyette egy szájjal szívósat használunk, amit meg az én vitálkapacitásom nem bír. Amúgy számomra továbbra is elképzelhetetlen, hogy ilyen kis helyekről hogy tud annyi cucc kijönni! Mindemellett Borkával sem könnyű a helyzet, mert már nagyon öntudatára ébredt és ő inkább fújni szeretne. Amiben tényleg ügyes, csak ami kijön az orrán, azt egyenletesen elkeni a pofiján, hacsak nem mi tartjuk a zsebkendőt, ami szintén egy neuralgikus pont, hiszen Boji egyedül!!! Szóval mégis csak jobb az orrszi-porszi és az anyai kreativitás a nagyszerű ajánlatokkal, miszerint ő szerelheti össze, ő nyomhatja meg a porszívón a gombot, vagy kiszívhatja az enyémet is. És igazándiból itt jöttem rá, hogy ha a gyerekek kinőnek az orrszi-porsziból én fogom használni e remek találmányt, mert sokkal gyorsabb, hatékonyabb, környezetkímélőbb, mint a zsebkendő és még az orrom sem sebesedik ki tőle (lehet, hogy piaci rést találtam???). Amúgy ez a harc az orrváladékkal még mind elhanyagolható a háború mellett, amit a nyűgösséggel vívtam (a sajátomat is beleértve). Emese 24 órás bérletet váltott a karon ülésre, Borka meg képes egész álló nap nyafogni. De tényleg. És amikor már nem bírtam tovább és kivittem a játszótérre (mentségemre legyen mondva arra, ahová a betegségek szempontjából edzett ovisok járnak), olyan hisztit levágott amiért más is képes ott játszani, ahol épp ő szeretne, hogy fél óra után már a nála két fejjel magasabb kisfiúk is átadták neki a terepet. Én eleinte próbáltam elsimítani a konfliktusokat, aztán inkább csak távolról figyeltem és igyekeztem úgy tenni, mintha nem hozzám tartozna.
De nyugtassatok meg, egyszer ugye meg fognak gyógyulni???

Az eheti gyerekszáj rovat (GySzR):
Emese haja ismét vágásra szorult és ahogy kijöttem a fürdőszobából kezemben az ollóval, Borka megjegyezte:
- Anya levágta Emse baba haját. Emse baba kopasz.