Mindkét
lányunk folyamatosan kommentálja, hogy mit csinál,
azzal a különbséggel, hogy Borkánál már értjük is mit mond, míg Emese
csak irtó
édesen gagyarászik, sikongat és gügyög. De nem csak úgy bele a vak
világba, hanem néha tényleg lerí az arcáról, hogy most közölne szeretne
valamit. Ilyenkor néha felkérem Borkát tolmácsnak, mégiscsak ő áll hozzá
legközelebb korban és a megkérdezem mit mondott Emese. Erre a nővére
még az intonációt is tökéletesen utánozva közli, hogy öööööö. Ha
pedig tovább firtatom a dolgot, az esetek nagy részében oda lyukadunk
ki, hogy szerinte Emese éhes. Bori egyébként tökéletes kommentátorként
részletesen elmagyarázza, hogy épp
mit hova pakol és hova tesz, én meg sutyiban kihallgatom ilyenkor, mert
imádom a kis csajszis hangját. Persze vannak kedvenc szavai és
szófordulatai is.
Az egyik ilyen a másik. Még azt sem
látta, hogy milyen az egyik, már a másikért reklamál. Az alap, hogy amit
adni szeretnék neki, azt csak másodiknak veszem elő, de még ez sem
elég, van, hogy
csak hatodszorra sikerül felvenni a megfelelő cipőt, úgy hogy összesen
csak 3
lábbelije van. A másik gyakori szava a most.
Nem az a halogatós típus, ha csak arról van szó, hogy mit csinálunk holnap,
vagy hol tesz le minket nemsokára a villamos, Borka egyből türelmetlenül
mondja, hogy most!!! A harmadik leggyakoribb szava a még! Ez
vonatkozhat a dögönyözésre és mondókázásra és természetesen ehető
dolgokra is, a mi kis telhetetlen
Haspókunknak ugyanis soha semmi nem elég és ha hegyben áll a tányérján
az
ennivaló, akkor is kér még, biztos ami biztos alapon. Életrevaló egy
gyermek. Az pedig külön figyelemre méltó, hogy ily előszeretettel
használja ezeket az m betűs szavakat, főleg annak fényében, hogy
amúgy ezt a három kedvencet leszámítva nem is tudja az m betűt
kezdőbetűként kimondani és a Mami is Bami (amivel még mindig jobban
járt, mint a déd-nagynénje, akinek Nenő helyett Jenőt kiabál a
játszótéren.)
No és persze nekem is vannak kedvenceim! Például a jokki, a csipár, beliláp és a szevüeg. Kitaláltátok mit jelentenek?
Zokni, cipzár, mezítláb és szemüveg.
Nem
tudok ellenállni a kísértésnek és gyerekszáj rovatot indítok.
Mentségemre legyen mondva külön szedve, így mindenki gondosan
elkerülheti. (És hogy akkor minek? Mert remélem én még húsz év múlva is
jókat fogok tudni mosolyogni rajta és valahogy rögzíteni kell erre a
röpke kis időre.)
Bori rendszeresen leltározza az anyajegyeimet, úgy hívja
őket, hogy pötty. Múltkor egyik ilyen alkalommal kifejtette:
-
Ez pötty! Ez is pötty! Boji szereti pötty. Anya vesz
Bojinak pötty(öt).
-
Borikám, olyat nem lehet venni. - mondtam nevetve
-
Később. – válaszolta kompromisszum készen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése