8.-101.-hét

Nekem két olyan kis vidám kölköm van, hogy ezen már csak én is örvendezni tudok! Borkát már ismeritek, de Emese is egy kis vigyori, főleg reggelente... és komolyan, még hajnali ötkor is jó kedvre tud deríteni azzal a cuki kis mosolyával, ami esetemben tényleg nagy teljesítmény. Alvás után akárki fölé hajol és gügyög neki egy kicsit, tuti megjutalmazza egy vigyorral. De még más szempontból is mintagyerek. Borinál már újszülött kora óta problematikus téma az alvás, úgyhogy kétségbeesésemben már oda-vissza ismerem a "szakirodalmat". Mindig felment a vérnyomásom azoktól a jótanácsoktól, hogy csak egyszerűen tegyem le a gyereket az ágyába, hagyjam nyugton és majd elalszik. Hát, persze! gondoltam, és szent meggyőződésem volt, hogy ilyen gyerek egyszerűen csak a "szakértők" szerint létezik, vagy legalábbis olyan ritka, mint az olyan szülő, aki tényleg minden fürdés előtt beolajozza a csecsemő hajlatait (mi egyszer próbáltuk, de annyira csúszott az egész gyerek, hogy alig bírtuk utána a víz felett tartani). És erre tessék! Itt van a második lányom, akit ugyanabból a génállományból sikerült úgy kikeverni, hogy beteszem az ágyba és rohanok tovább és mire visszanézek már alszik... vagy legföljebb egyre laposabban pislogva nézegeti azt a híres rácsvédőjét vagy a plafont (már párszor sutyiban meglestem, hogy alszik el, mert alig hittem el, hogy tényleg magától ment és nem lopódzik-e be mindig valami manó a szobába elringatni).
Ha ez a természetes evolúció és a prototípus után ennyivel könnyebben kezelhető az egyes verzió, akkor lehet, hogy az ötödik már tisztába is tenné magát?