6.-99. hét

Kezdjük a nagy hírrel! Borka vasárnap életében először belepisilt a bilibe. Előtte napokig alkudozott, hogy ki mindenki fog táncolni annak örömére, ha sikerül (Anya, Apa, Mami, Papi, Baba, Bobó-baba, Dédi a telefonon keresztül...) és aztán így is lett. Az Apja szerint épp hogy csak az MTI-t nem értesítettük. A dolog úgy esett, hogy leültette a székre magával szemben a babáját (Bobót), majd hosszas fészkelődés után ő is elhelyezkedett és aztán annyira meglepődött a csobogáson, és megilletődött a nagy ujjongáson, hogy azonnal felpattant. Már beígértük, hogy szilárd produktum esetén bukfencet is hányunk (ezt alól a Dédi felmentést kap) és várjuk a hatást. Borka egyébként igazán jól tűri a kánikulát, a kis felfújható medencéjéből hordja a vizet a lavórba és onnan vissza, hol erre alkalmas (vödör), hol erre tökéletesen alkalmatlan (szita) felszerelésekkel. A pancsolás ízére eddig még nem igazán kapott rá, valószínűleg túlságosan hasonlít a fürdésre, amit viszont annyira nem szívlel. Emese viszont láthatólag sajnálja, hogy nem született egy kicsit északabbra, nem igazán szereti a meleget, konkrétan sírva fakad, ha a hőmérő higanyszála 28 fok fölé kúszik. Ebből kifolyólag a kánikulát egy lefüggönyözött szobában pihegve vészeli át és ha tudna, akkor hálálkodna, hogy nem egy panel ház tizedik emeletére született. Nővérével ellentétben ő élvezi a hűsítő fürdőket és a végén azt is mondja hogy Hööö. Ez ugyanis a legújabb tudománya, hogy a síráson és a cuppogáson kívül egyéb hangokat is ki tud adni. Aki pedig azt meri állítani, hogy azért könnyű még a kisbabákkal, mert őket leteszi az ember és ott maradnak, annak üzenem, hogy egy frászt! Emese éjnek évadján képes lemászni a franciaágy közepéről és mellette végre értelmet nyert a rácsvédő is mint olyan. Mivel Borka és az ágyrács között nem alakult ki kölcsönhatás (maximum abba kapaszkodott, mikor kezdett felállni, de itt a rácsvédő csak érdemtelen szerephez jutott) én eddig csak szobadísznek tartottam, Emesénél viszont funkciója is van, tőle tényleg érdemes védeni a rácsot. Most már ott tartunk, hogy mindig megfordítjuk, ha az ágy végéhez ér, így egész nap fel-alá sétálgathat. Mindemellett már sokadjára tett olyat, hogy este nyolctól hajnali háromig aludt egyhuzamban és én ezért cserébe nagyon sok mindent hajlandó vagyok megbocsájtani.