7.-100.-hét

Borka azt hiszem már tud beszélni, csak egyelőre még titkolja, de néha megfeledkezik erről és akkor egészen meglepő szavak is kicsúsznak a száján. A beszédet egyébként arra használja, hogy még pontosabban tudjon minket dirigálni és néha kissé kellemetlen helyzetbe hozni. A héten például lagziban voltunk, ahol egy kicsit később tálalták a vacsorát, mint ahogy Borka etetési ideje van, így fél órán keresztül hajtogatta, hogy ham-ham, hoz! Aztán meg kiabálta, hogy hóóóóóóóz! Csak egy hajszálon múlt, hogy a kanalával nem verte az asztalt. Aztán amikor valamelyik reggelre mazsolás kalácsot sütöttem neki, és elé tettem, beletúrt, majd az egész környéket felverő hangerővel közölte, hogy HÚS!! és mutogatott a hűtőre. Szóval így tegyen az ember a kedvére. A kedvence amúgy továbbra is a kulbász, így ú-val, és ha a kedvembe akar járni, akkor eszik hozzá sonkát, vajat, vagy Camembert sajtot. Nem, még nem meséltem a védődőnek. Szerencsére ő most amúgy is Emesével van elfoglalva, akinek ugyan egyre több hurka van a combján, azonban a mérleg szerint nem hízik elég gyorsan, pedig legtöbbször tényleg olyan, mint egy kis szivattyú. Borkával továbbra sem felhőtlen a viszonya, főleg mert már őt is igyekszik dirigálni: Baba, fekszik, alszik!!, Emese pedig igazán minta gyerek, de azért ennek nem engedelmeskedik mindig. Viszont igyekszik Borinál is bevágódni, és villogtatja rá is azt az gyönyörű fogatlan mosolyát. Ennek igazán kevesen tudnak ellenállni, de Bori azért mindig megpróbálja. De lesz ez még így sem...