73.hét

Borka a Mátra bércei között búcsúztatta az óévet egy baráti babatársasággal. Bár ez a baráti igen nagy túlzás, mert a korabeli babákat csak addig tartotta barátinak, amíg nem nyúltak hozzá a babájához, cserébe viszont önzetlenül lemondtak a saját játékaikról. Aki nem így tett, azt megtépte, úgyhogy egy idő után távol tartották tőlünk a babákat (és a négy éves kislányokat is…). Amúgy nagyon meglepő, hogy a három ott lévő, két héten belül született, tehát teljesen egykorú gyerek mennyire máshogy fejlődött. Azt egyértelműen megállapíthattam, hogy az én lányomnak van a legtöbb foga és a legkevesebb haja, neki a legnagyobb az öntudata, ő alszik a legkevesebbet és úgy összességében ő a legstrapásabb baba az összes közül, de azért ne aggódjatok, el nem cserélném (nem mintha tolongtak volna érte, de ez elvi kérdés).
Összességében szerintem Bori szuperül érezte magát, a szállásnál a kutyán, macskán, papagájokon és fácánokon kívül volt saját házi szarvas is, a kandallók és a cserépkályhák pedig még ennél is jobban lenyűgözték, és majdnem megtanulta mondani, hogy ’tűz’. A kirándulásokon eleinte kikérte magának, hogy beüljön a hátihordóba és a gondosan kiszemelt és kiválasztott egyének kezét fogva 400-500 métereket gyalogolt a saját lábán. A nagy attrakciónak a Kékes havas lejtőit és az új szánkóját szántuk, de ez finoman szólva nem jött be. Már eleve rezignáltan ült csak a szánkón és nem értette a nagy fehérség miatti felhajtást, aztán amikor kiszállt és rájött, hogy ez a hó nem elég, hogy csúszik, de még ráadásul hideg és nedves is, végképp értetlenkedve nézett ránk. Az utolsó csapás az volt, amikor az apja a jobb kedvre derítés céljából elkezdte gyorsan húzni a szánkóval és felborult, havas lett és még az orrán is megkopott a bőr. Itt végképp eltört a mécses, így aztán kénytelenek voltunk visszavonulót fújni. A szilveszteri buli viszont nagyon jól sikerült, a kisasszony teljesen fel volt dobva, alig tudtuk kilenckor ágyba dugni. Szóval lehet ilyen jó az egész év is!