76.hét

Az történt, hogy a betegsége óta, Bori valamiért nem kedveli a fürdést. OK, azt hiszem kár szépíteni a dolgot, már ott tartottunk, hogy képes egy órán keresztül folyamatosan nyammogni a vacsorán, csak nehogy fürdeni kelljen. Ha mégis kivesszük az etetőszékből, akkor már attól úgy visít mint akit nyúznak, ha csak közelítünk a fürdőszoba felé. Már mindent próbáltunk, kihagytuk a fürdést pár napra, én is beültem mellé, eláztattuk az abortátum babát, csináltunk habfürdőt, hosszan, lassan vezettük fel a dolgot, eltereltük a figyelmét és egyszer csak hirtelen vízbe raktuk (ennek az lett az eredménye, hogy már attól is üvöltött, ha bárhol elkezdtük vetkőztetni, pár napig még pelenkázni sem lehetett hiszti nélkül). Végül áttértünk a német protokollra, heti egyszer lezuhanyoztuk miközben teljes hangerővel, szívszaggatóan zokogott és valami leírhatatlanul sötét tekintettel nézett rám, így többször elnézést kértünk a szomszédoktól és reménykedtünk, hogy senki nem hívja ki a gyermekvédelmiseket, a többi napon pedig kéz-arc és popsi mosásra szorítkoztunk, hasonló hangorkán kíséretében. Aztán egyszer pelenkázásnál csak úgy játék közben megszagoltam a kis édes rózsaszín talpacskáját... és kész volt a döntés, megkeményítjük a szívünket és este bizony fürdés lesz. Kádban, szappannal, szó szerint tetőtől talpig. Nagyon elszánt arccal bele is raktuk a vízbe és kb. 3 perc üvöltés után egyszer csak azt mondta, hogy "he" és elkezdett játszani... aztán oda fajult a dolog, hogy a végén azért bőgött lila szájjal, mert ki merészeltük venni a kihűlt vizéből. Abban reménykedtem, hogy akkor ezzel a jó élménnyel helyre is álltak a dolgok, de Borka továbbra is tartja magát és minden fürdés előtt megjelennek a krokodilkönnyek és a hiszti, csak hogy tudjuk, hogy ő most szívességet tesz nekünk.
A kisasszony amúgy egyre beszédesebb, körülbelül olyan határozottsággal és tekintettel halandzsázik, mintha mi lennénk debilek, ha nem értjük meg azonnal. Ha tetszik neki egy szó, akkor próbálja visszamondani, ami kb. így néz ki:
- paradicsom
-tá!
-paradicsom
-tá!
és én még kb. 30-40-szer artikulálva elmondom, hogy PA-radicsom, mialatt szép fokozatosan a tá-ből, pa lesz és akkor mindenki nagyon elégedett. Nemhiába a tányér, a tál és a táska a kedvenc szavai. A hangutánzásban viszont nagyon előrehaladtunk, már nem csak visszaugat minden kutyának és ráordít az összes macskára, hogy mau!, vagy ha meghallja az oroszlán szót mondja, hogy vááá, hanem már tud huhogni mint a baglyok, minden madár láttán károg, ráadásul simán utánozza a motor, a traktor, a repülő, a kenyérsütőgép valamint a vonat hangját és minden óra láttán megemlíti, hogy tik-tak, és attól az apróságtól sem jön zavarba, ha a szerkezet éppen digitális. Ráadásul a szomszéd Gergőt már simán Genek hívja, apa Pa, csak engem szólít még mindig lazán visítással. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy én ki vagyok, mire mondta, hogy anya! Erre annyira meghatódtam, hogy adtam neki egy csomó puszit, azóta ha újra megkérdezem, huncutul elvigyorodik és azt mondja "nemnem". Remélem kinövi!