Mivel Borka annyira jól sikerült, úgy
döntöttünk sorozatgyártásba kezdünk. És ha minden jól megy, félig már
meg is lennénk. Bár a sorozat hosszával kapcsolatban azért egy kicsit
elbizonytalanodtam. Első időszakban a reggelim felét elette előttem
Borka, a másik felének a nagy részét kihánytam és ami mégis bent maradt,
azt Bori anyatej formájában még kikövetelte magának. Akkor néha úgy
éreztem, hogy engem már ez a másfél kölök is kicsinál, pedig a kisebb
még nyugton van éjszakánként és kérés nélkül és csendben jön velem
mindenhova. Azóta szerencsére több minden változott, eltűntek a rókák a
környékünkről, bár Bori még mindig legszívesebben a számból eszi ki a
falatot, viszont most már 2 hete elválasztódott. Ezt nehezen tudtam
volna még pár hónapja elképzelni, de miután sikerült meggyőzni, hogy az
éjszaka az alvásra való és nagy már ő ahhoz, hogy akkor is szoptassam,
egyre gyakrabban elfelejtette nappal is, én meg eleinte nagyobb, majd
egyre kisebb lelkifurdalással és irtó boldogan elblicceltem a dolgot.
Aztán egyszer csak kimaradt 3 nap és mikor újra követelte, hamar rájött
ott már sokra nem megy. A hasam amúgy már egyre nagyobb és már Bori is tudja, hogy baba van ott bent és ezt naponta többször el is mondja.
Bár azt hiszem, hogy kicsit átestünk a ló túloldalára, mert egy kiadósabb ebéd után az apja hasára is ugyan olyan lelkesedéssel mutogat, hogy "baba-baba", és mindig nagyon csalódott, ha elmondjuk neki, hogy nem, ott nincs. És ami még nagy hír, hogy a 18 hetes UH alapján úgy tűnik, hogy kislány lesz! Ami a névválasztás szempontjából ugyan szívás, mert valahogy sokkal több kompromisszumos fiú nevet találunk, de az apja szerint ez nagyon praktikus, ha már ennyit invesztáltunk ebbe a típusba (én meg sokkal lelkesebben veszek talpig rózsaszín cuccokat Borinak). Ja meg szerinte, így legalább nem lesz majd vita, hogy műkorcsolyát vagy rögbit nézzünk szombat délutánonként, ha egyszer lesz tv-k. Kis naiv, azt hiszi, hogy majd mi hárman lányok pont sportközvetítést fogunk választani, de nem akartam lelombozni. Bár egy kicsit elbizonytalanodtam, mert, ugyan Borit teljesen hidegen hagyja a tv és a monitor is (az egér és a billentyűk sokkal érdekesebbek), de mostanában valamikor 5 egész percig nyugton ült az apja ölébe és teljesen lenyűgözve, tátott szájjal bámultak valami vízilabdameccset. Szóval még ki tudja miből lesz a cserebogár. Mondjuk az a reményem, hogy legalább ez a következő gyermek nyugis lesz, egyre inkább kezd elillanni, mert még ugyan nincs 30 dkg de már akkorákat rúg, hogy kívülről érezni. Bár ilyen nővér mellett jobb is ha már elkezd edzeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése