Kontrollon jártunk az ortopédián, ahol kiderült, hogy annyit értek az erőfeszítéseink, mint sünnek a dauer. Ezért kapott Borka egy babaszempontból középkori kínzóeszköznek tűnő ruhadarabot. Úgy hívják 'Ricsi hevederes tépőzáras terpeszpelenka' (mi egyszerűen ricsinek becézzük). Persze a legrosszabb az igazi Ricsinek lehetett, mert nem elég hogy valószínűleg neki is hordania kellett, de kamaszkorában rájött, hogy barkácsoló kedvű lelkes anyukája elnevezett róla egy szövettel borított műanyagdarabot, ami arra kényszerít ártatlan csecsemőket, hogy órákon keresztül széttegyék a lábukat. De meg kell jegyezni, lányunk egy hős, szó nélkül eltűri ricsit! A mellékelt tájékoztató meglepő módon nem azt taglalja, hogy hogyan és mennyi ideig kell használni az eszközt, és mennyire hatékony, hanem hogy mennyire esztétikus megoldás. Sok jelző eszembe jut ha ránézek (szadista, idétlen, kényelmetlen, nevetséges...) de az esztétikus biztos, hogy az utolsók között lenne. De mindegy, csak használjon!
Hétvégén ültettünk Borkának fát. Minden gyerekünknek szeretnénk majd egyet. Mert fát ültetni jó, mert jó nézni ahogy cseperedik (mint a gyerek) és terebélyesedik (mint mértékkel a gyerek) és mert az első gyereknél még olyan könnyű hagyományt teremteni. És hogy még valami haszna is legyen, besztercei szilvát választottunk. Remélem mire Bori érteni fogja, hogy mi az, már termés is lesz rajta!
Továbbá lányunk rájött, hogy a keze másra is jó, minthogy betömje a szájába és összenyálazza, mostanában előszeretettel kapaszkodik a hajamba. Ha minden így megy tovább, előbb-utóbb az apját két kopasz nő várja itthon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése