Az elnevezés olyan szempontból félrevezető, hogy másnapra természetesen csak nekem lett izomlázam, Borka viszont már a saját korosztályából is szert tett pár hódolóra. A mellette fekvő, egy hónappal és jó pár számmal nagyobb Gergővel ugyanis pár percig döbbenten méregették egymást, majd az ifjú titán a tettek mezejére lépett, megfogta, majd vigyorogva megrágta a lányom kezét. Egy idő után (az anyukája engedelmével) közbeléptem, mint valami szigorú gardedám, de az első randira egy ilyen 
kezdetleges kézcsók is elegendő. Eközben egy másik kisfiú hódolata jeléül lenyalta a babakocsink bal hátsó kerekét. Persze nem tudom, hogy ez a hódolat mennyire szólt Borinak, mindenesetre mondtam neki, hogy annyira ne bízza el magát, mert a pasiknál sose lehet tudni, főleg ha kocsikról van szó!Aztán oltást is kapott a héten a kisasszony, ennyire még sose volt megsértődve. Attól a szemrehányó, "hova-hoztál-engem-és-hogy-hagyhatod-hogy-bántsanak" pillantástól napokig nem tudtam a tükörbe nézni és hiába magyaráztam neki az immunizáció előnyeit, azt hiszem nem sikerült
meggyőznöm. Engesztelésképpen kapott a dédnagymamájától egy hintát (http://www.adamo.hu/), amit sikerült bombabiztosan, szinte a felső lakó parkettáját átfúrva (köszi Szabi) rögzíteni a plafonba. Hogy a megfelelő kilengést biztosíthassuk, természetesen a lakás mértani közepére, így drága lányunk most már nem csak képletesen, hanem fizikailag is állandóan a középpontban lehet. Ez a hinta, a várttal ellentétben, minőségi változást nem a Főnökasszony, hanem a saját életünkbe hozott, mert kicsit sem elkényeztetett Borka lányunk eddig is sokat hintázott: terpeszállásban himbáltam a lábam között a 4-5 kilós hordozóban vigyorgó 
lassan 5 kilós lányomat, vagy az apja lóbálta egy pokrócba bugyolálva, míg el nem aludt. Idő szempontjából azonban nem tűnt túl nyereségesnek a vállalkozás, mert az így nyert nyugis perceket a derékfájásunk kúrálásával töltöttük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése