220.-314. hét

A közös nyaralásunk első hetén sátraztunk a Fertő tónál. Leginkább azért, hogy táguljon a lányok komfortzónája és hogy rájöjjenek milyen jópofa dolog.

Ime az egy hét alatt levont tapasztalataink:

- Emese még a hálózsákból is ki tud úgy mászni, hogy az sehol se borítsa be, de ameddig rajta van, addig sem akadályozza meg abban, hogy álmában akár rajtam átmászva mindenkit kitúrjon a helyéről

- Egy sima hétköznapi éjszakai bepisilésnél és hajnali ágyhúzásnál van sokkal rosszabb: egy élményteli nap utáni sátras, hálózsákos bepisilés, főleg, ha közben több száz éves hidegrekord dől meg így augusztus elején

- Hiába beszéltünk a lányokkal arról és várták már rég óta, hogy piknikezzünk a kockás takarón a sátor előtt, amint előkerültek a nászajándékba kapott összecsukható kempingszékink, mindketten azonnal beletelepedtek, mi meg ültünk a pléden. Ja, és ha bárki is azt gondolná, hogy ültek a székben, akkor mondom, hogy nem. Feküdtek.

- Tulajdonképpen a gyerekek fetrengését leszámítva nem is volt szükség kempingszékekre. Otthon még úgy terveztük, hogy miután a lányok elalszanak ebben ücsörögve nézzük a csillagokat és sörözünk (még sörtartó is van a széken). De aztán a csajok annyira felpörögtek a sátorban alvástól, hogy én hamarabb elaludtam esténként (de így legalább nem vettem észre, hogy nem látszanak a csillagok és hogy 10 fokban nincs is kedvem sört inni)

- A lányokkal még a Fertő tóig sem érdemes eljönni, mert a legnagyobb élményt a szomszéd lakókocsiban lakó kutya és a soproni tűztoronyban lévő vonalkód leolvasó jelentette

- Egy kisgyermekes család körül mindig keletkezik üres hely egy kempingben.

Mindeközben igen eseménydúsra sikerült az egy hét. Jártunk falunapon lovaskocsival és korlátlan ugrálóvárral, gyalogos és kenus madárlesen (ahol viszonylag kevés madárral találkoztunk), fertő tavi strandokon, gólya nézőben, háziállatos látogatóközpontban, a fertődi kastélyban (ahol felháborító módon egyetlen egy hercegnővel sem találkoztunk), kőfejtőben, rendszeres határellenőrzéseken ahol embercsempésznek néztek minket, szakadó esőben a soproni pláza mozijában és a nyaralás megkoronázásaként az utolsó napon, Borka hatodik szülinapján, egy hatalmas vidámparkban.

GySzR:

A lányok irtóra élvezték a vidámparkot és mindenre felültek, amire csak lehetett (amennyit a sok sorban állás miatt az idő engedett). A legjobban az óriáscsúszdák tetszettek neki, de az is egész biztos, hogy nálunk sokkal jobban bírták a pörgős, rázós, ugrálós dolgokat. Borka négy kört ment a hullámvasúton, és Emese is halálmegvető bátorsággal lejött rajta. Igaz, hogy végig becsukta a szemét és izgalmában nem csak szorította, de meg is harapta a kezem, végtelenül büszke volt magára. Annyira örült, hogy még azt is bátorkodtam megkérdezni tőle, van-e kedve még egy körre. És mit válaszolt az én kis diplomatám:

- Hát, nagyon jó volt, de inkább majd legközelebb jó, Anya?