Ez volt az
utolsó hetünk az ovi előtt és igazán igyekeztünk még minden programot
belesűríteni. Jártunk a reptéren, Dédinél Szentendrén, fodrásznál és Holnemvolt
parkban, látogatóban Balázsnál… szóval igazán élménydúsra sikeredett már ez a
nyár. És imádom a lányokat és jó, hogy velük lehettem, de bevallom őszintén
azért annyira nem bánom, hogy kezdődik az ovi. Jó lesz majd végigenni úgy egy
ebédet, hogy nem kell közben háromszor felállni, nem borul ki semmi és nem
veszik össze senki pont azon a falaton, ami az én tányéromban van. Kicsit
fellélegzem majd, ha elhagyhatja úgy mondat a számat, hogy nem kérdezi meg
senki, hogy miért?, és ha úgy haladhatok az utcán, hogy nem cipelek senkit és félnapi
hidegélelmet, vizet és váltásruhát sem, valamint nem kell két izgő-mozgó
gyermeket szemmel tartanom, hogy épp melyik ugrik le az útról. És még tudjátok
mit várok? Hogy ne kelljen könyörögnöm senkinek, hogy menjen már el pisilni.
Szóval jó lesz majd egy kicsit bemenni pihenni a munkahelyemre.
Van még valaki rajtam kívül, aki várja
az ovit. Emese. Izgatott és kíváncsi. A héten tartottak egy ismerkedős
délutánt, ahová elmentünk. Mesit teljesen lenyűgözte, hogy mennyi autó van ott
és az érkezésünk után 5 perccel összeveszett egy kisfiúval egy játék
benzinkúton, de tetszett neki a kis konyha is és ismét lenyűgözte a kisvécé.
Másnap kifejezetten felháborodott, hogy még jövő hét keddig várni kell az
oviig. Sanyarú sora van.
GySzR:
Emese imádja a
cicákat. Megindító, ahogy sürög-forog körülöttük és kedveskedve, óvatosan
simogatja őket. Egyik esete vacsoránál arról beszélgettünk, hogy milyen népek
milyen más állatokat esznek meg, vagy nem esznek meg és említettem, hogy
Kínában megeszik a macskákat. Az én állatbarát Emesém szeme felvillant:
- Akkor menjünk oda!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése