Borkát is
kellőképpen megünnepeltük. Az ovis zsúrját a nyári szünetre való tekintettel
szeptemberre halasztottuk, de családilag felköszöntöttük. Borka idén rengeteg
Legot kapott ajándékba. Első alkalommal csak tátott szájjal bámulta, ahogy
Keresztanyjáék játszanak vele és összerakják neki, aztán amint kitették a
lábukat szétbontotta az egészet. Hosszasan újra felépítettük a fagyizót (mi
mást is kapott volna…) és a világítótornyot pontosan úgy, ahogy az a használati
utasításban lerajzolták. Majd még abban a percben, ahogy elkészült, Bori újra
elemeire szedte, minden papírt félretett, majd nagy örömmel nekiállt, hogy
végre olyat építhessen, amilyet ő szeretne.
Aztán már szinte hagyományosan ismét
Balatoni nyaralást is kapott (legalább ennyi előnye legyen, ha már nyáron
született, mi meg Emesével örömmel potyázunk). Ötévesünk a csúszda üzemidejéből
egy percet sem szeretett volna elvesztegetni, rengeteget csúszott, az ölemben,
előttem ülve kukacként, majd korábban elindulva fogócskázva, végül annyira
felbátorodott, hogy egyedül is (bár addigra már mindegy volt, idén is
szitaszerűen lyukacsosra kopott a fürdőruhám feneke). A lányok pancsoltak a
medencében és rengeteget homokoztak, a Balatonba viszont csak a felfújható
gumikrokodilon, Fridolinon ülve voltak hajlandók bemenni. Hiába, hiányzik
nekik, hogy leérjen a lábuk. De sebaj, így is nagyon jól érezték magukat.
GySzR:
Azt hiszem
kicsit elkanászodtak a lányok a nagy kényeztetős hónapok alatt, vagy elfáradtak
a sok élményben és ez mostanra tetőzött. Rég nyafogtak, követelőztek és
veszekedtek ennyit. A vége az lett, hogy sikerült videóra rögzítenem, amint
meggondolatlanul mindketten azt mondják:
- Soha többet nem fogok hisztizni!
Úgy legyen!
Bár némileg lelohasztotta a lelkesedésem, hogy annyiszor kellett emlékeztetnem
őket erre az ígéretükre, hogy már aznap szinte rongyosra hallgattattam velük a
felvételt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése