Így hogy
lezajlott a Mikulás mizéria, a figyelmünket a karácsony felé fordítjuk. A
lányokkal levelet írtunk, ami a „Kedves Jézuska” megszólítással kezdődött és
egy kívánság listában végződött. Vagyis végződött volna, terveim szerint, de
Emese egyetlen dolgot kért: egy igazi hóembert. És lássuk be ezt sokkal
nehezebb lesz teljesíteni, mint Borka szinte a papírról lelógó listáját.
Egyébként elég nehezen telnek
mostanában a napjaink, ugyanis mindkét lányt leterítette valami nyavalya. És
ettől ijesztő módon egészen úgy viselkednek, mint a hagyományos gyerekek. Nyugton
ülnek a fenekükön, mesét hallgatnak és egész sokat alszanak. Néha annyira
kifordulnak önmagukból, hogy még délután is. Amiben viszont átlagon alul
teljesítenek az az evés, de taknyos zsebkendőből túltermelés áll fent. Ami
viszont bearanyozza a napjainkat, az az esti zuhanyzás. Ugyan felesleges
elővigyázatosságnak tűnik, hogy az egy légtérbe való összezárás mellett pont a
közös fürdővízben történő víruscserét gátoljam, mégis kiadtam az ukázt:
pancsolós fürdés helyett, amíg betegek, zuhanyzás lesz. Nem várt sikert értem
el. Emese konkrétan visong örömében, amikor a vízsugár éri, ugyanis csikisnek
találja, és hatalmasakat kacag rajta. Alig lehet kiszedni a kádból, úgy
rimánkodik, hogy csak még egy kicsit (a kicsi esetében úgy nagyjából még 10
percet jelent). Úgyhogy ezt a jó szokást lehet, hogy megtartjuk a krízishelyzet
elmúlása után is. Már csak annak drukkolok, hogy ez minél hamarabb
bekövetkezzen.
GySzR:
- Anya, mi a sárga izője?
- ???
- Izője!
- Emese, mi a
zöld izője?
- Az alma!
- Akkor a
sárga izője a banán?
- Igeeen! Meg a citrom!
Izője. Ma is
tanultam valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése