A lányok már
hetek óta minden este érdeklődnek arról, hogy jó gyerekek voltak-e és minél
jobban közelített a Miklós nap, Borkát annál jobban sakkban lehetett tartani.
Emese azonban szerintem direkt tette a hülyét, egy cseppet sem hagyta magát
ezzel zsarolni, ugyanúgy rosszalkodott és szófogadatlankodott, ha épp úgy hozta
kedve, de aztán felvette a legártatlanabb arckifejezését és megkérdezte: „Anya,
ugye jó gyerek vagyok?”. Hát persze! A cipőpucolásnál ugyanígy jártunk. Borka
igen alaposan és hosszasan tisztítgatta a csizmáját és irtóra örült, hogy ilyen
magas szárú, míg Meske kettőt törölt, aztán úgy ítélte meg a dolgot, hogy ő
elég jó gyerek volt ahhoz, hogy még a koszos csizmába is hozzon neki a Mikulás
megfelelő mennyiségű édességet és elvonult inkább játszani (és lássuk be,
valahol igaza van, mert semmit nem vittem vissza emiatt a boltba).
Ahogy
nőnek a lányok úgy kerülök minden évben egyre melegebb helyzetbe ennél a
Mikulás témánál. Mert eleve tudom, hogy mindenkit a jó szándék vezérel, de
mégis logikai bukfenceket eredményez, hogy gyakorlatilag december 1 és 10
között mindenhol magára a Mikulásra vagy jelenlétének szénhidrátként formát
öltő következményeivel találkoznak. Nem mondom, hogy nagyon keseregnének, de
lássuk be, hogy ez azért több, mint hihető, főleg ha az ember lánya van annyira
okos, mint az én Borkám. Mert miért rak oda, ahova ő nem is rakott cipőt? Miért
vannak tele a boltok Mikulás csokikkal? Ott vásárol a Mikulás? És akkor most
mégis hány Télapó van? Az hozza a fő itthoni cipős ajándékot is, aki 3 nap
múlva jön az oviba? És miért néz ki mindenhol máshogy? Ennél már csak az kavar
be jobban, amikor egyéb körítést rittyentenek a téma köré. Kedves Felnőttek!
Jussanak már végre konszenzusra, hogy akkor most a Mikulásnak a Hóanyó vagy a
Mikulás anyó a felesége! Hogy manók vagy krampuszok a segítői és könyörgöm,
döntsék már el, hogy hol és hogyan lakik, mikor jár, és az ablakon vagy a
kéményen jön-e be. Egy mindenre figyelő négy évest nem lehet ám ilyen könnyen
megtéveszteni! Ha komolyan gondolják mindezt, szedjék kérem össze magukat, mert
ennek bizony csúnya lebukás lesz a vége!
Idén
megadtam magam a társadalmi konvencióknak és a fogyasztói társadalom
nyomásának, én kicsit sem mellékesen Emese kérésének és a lányok leginkább
csokit kaptak. Emese aznap délelőtt mindent kibontott, minden megkóstolt és
annyit evett, amennyi szó szerint belefért (na jó, egy kicsit többet). Bokám
ennél megfontoltabb versenyző és tartalékol, őrizget és dugdos. De azért
édesek, mert míg Emese habzsolva mindent kibontott, Borka érintetlenül hagyta a
csomagot és inkább kért egy kis kóstolót Mesitől. Aztán másnap, amikor Emese
már kifogyott a csokigolyókból, Bori szó nélkül adott neki egyet a sajátjából.
Azt hiszem tulajdonképpen tényleg jó gyerekek!
GySzR:
- Anya! Van egy titok az oviban.
- Tényleg?
Mi az?
- Azt mondta a Márti néni, hogy nem
szabad megmondani.
- Rendben.
Akkor ne is mondd.
- … De piros!
- …
- De azt nem mondhatom meg milyen
állat!
- Akkor ne
mondd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése