Borka megtudta mi a
karácsony és szerintem tetszett neki. A karácsonyfáért egészen oda volt, mikor
megkérdeztük mi van rajta, mondta, hogy kicsi lámpák, csokik és gömbök. A
lelkesedés egészen addig tartott, amíg végig nem látogattuk az összes
nagyszülőt, akik persze jóval nagyobb fákat állítottak, így amikor hazaértünk Bori
kijelentette, hogy a mienk kicsi. Nagyot!
Meskét viszont a szoba bármely pontjára
tesszük le öt percen belül a fánál terem és irtó elszántan ráncigálja, amit
csak elér rajta. Ha pedig megakadályozzuk, hogy üveggömböt gyömöszöljön a
szájába, vérig sértődik. Egy szaloncukor papírral órákig képes eljátszani,
amikor pedig a belevalóval együtt kapta meg és csak sikerült csokit juttatnia a
szájába, vagy öt percig cuppogott teljes elégedettségben. Mivel Borka most már
jó egy hónapja egyáltalán nem alszik délutánonként, az ajándékok a pásztorjáték
alatt kerültek a fa alá. (mellékesen megjegyzem, hogy itt Bori párnacsatába
keveredett egy kislánnyal, Meske pedig igazándiból azt kapta ajándékba, hogy
ezalatt itthon büntetlenül megrághatta Bori legféltettebb játékait is). Igazi
rácsodálkozástól csillogó gyermekszemek mellett hallgattuk a Mennyből az
angyalt, de Borka már ezalatt kiszúrta, hogy a legnagyobb dobozból kilóg egy
kormány. Mondanom sem kell ugyanis, hogy megvettük neki az autót. Piros, alig
futott, megkímélt állapotú, nem dohányzó hölgy tulajdonostól… na jó, azért egy
kicsit kisebb, mint apáé, de irtó boldog volt vele. A másik ajándék egy
diavetítő lett volna, filmekkel, amit még Eszteréktől kaptunk nászajándékba, de
négyszer túrtunk fel mindent és nem
lett meg, így még egy Duplós repülőt kapott (csupa kislányos ajándék, nem? Azért
szerencsére a rokonságtól kapott hegynyi ajándék között akadnak igazi csajos
cuccok). Nagyon boldog volt. Az pedig külön hab a tortán, Bori mindenkinek
nagyon önzetlenül és irtó élvezettel segített kibontani az ajándékát, és amikor
mindennel végzett, megkérdezte, hogy mi
van még? Persze Meske is kapott
játékokat, de őt leginkább a műanyag ajándékkötőző masnival tehettük boldoggá.
Már korábban is említettem,
hogy Emese a legaranyosabb baba korban van, de hozzáteszem a legizgalmasabban
is. Hihetetlen nézni, ahogy napról napra egyre ügyesebb és ügyesebb, mindig
produkál valami újat. Nem tudom, hogy a karácsony tette-e, de mindenesetre a
héten aztán tényleg belehúzott. 26.-án felült, 27.-én elindult négykézláb,
28.-án életében először felállt, 29.-én először vette a szájába a nagylábujját,
30.-án meg azon kaptuk, hogy két ujjal csippent. Igazi ámokfutás! Azóta egy
dolog érdekli: olyan kapaszkodó elérése, amin függőleges helyzetbe tudja húzni
magát, és ilyenkor azt mondja, hö!, hogy nézzük már meg milyen ügyes és
dicsérjük meg. Közben pedig egyszerűen lerí az arcáról az elégedettség.
GySzR:
Ha esetleg ti is feltennétek
Borkának a gyerekeknek ilyen tájban leggyakrabban feltett kérdést, hogy mit
kapott karácsonyra?, akkor azt fogja válaszolni, hogy
- ajándékot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése